Krónikus obstruktív tüdőbetegség és fizikai aktivitás: a légzőrendszeri egészség megőrzésének kulcsa
A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) egy összefoglaló kifejezés, amely olyan tüdőbetegségeket jelöl, ahol a levegő áramlása korlátozott. COPD-s betegeknél a fizikai aktivitás bevezetése és fenntartása kihívásokkal teli, mivel a betegség jelentősen nehezíti a légzést. Ugyanakkor a rendszeres testmozgás valójában javíthatja a COPD tüneteit. Ebben az áttekintésben a fizikai aktivitás klinikai hatásait tárgyaljuk, beleértve a komplex kardiopulmonális rehabilitációt is.
Az obstruktív alvási apnoe betegség – egy „ismert ismeretlen”
Az obstruktív alvási apnoe betegség a populáció kb. 5%-át érinti, hazánkban kb. 500 000 embert. Jelentőségét a következményes betegségek tárháza adja. Szerepe van többek között a magas vérnyomás, a szívinfarktus, különféle szívritmuszavarok, az agyi érbetegségek (stroke) kialakulásában. Jellegzetes következménye lehet a fokozott nappali aluszékonyság, és számos, a kognitív működések különféle aspektusait érintő hatás. A kórképpel kapcsolatosan sok új vizsgálati eredmény, információ áll rendelkezésre. A patofiziológia új szempontok szerinti átgondolása hozzájárul a betegség valódi súlyának megértéséhez a következményes kórképek kialakulásában.
Az asthma és a COPD elkülönítése az alapellátásban, esetismertetéseken keresztül
Az asthma és a COPD együtt a negyedik leggyakoribb halálok az Egyesült Államokban. A két betegséget nehéz megkülönböztetni egymástól; a pontos diagnózishoz spirometriára van szükség. Asthmát akkor állapítunk meg, ha hörgőtágító adása után reverzibilisnek bizonyul a légúti obstrukció, vagy ha a metakolinteszt bronchokonstrikciót vált ki. COPD akkor diagnosztizálható, ha a spirometriával megállapított légúti obstrukciót hörgőtágítóval nem lehet visszafordítani. Az asthma–COPD overlap szindróma nem önálló diagnózis, azoknak a betegeknek a leírására szolgál, akiknél együtt vannak jelen a két betegség diagnosztikus jegyei.