hirdetés

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) egy összefoglaló kifejezés, amely olyan tüdőbetegségeket jelöl, ahol a levegő áramlása korlátozott. COPD-s betegeknél a fizikai aktivitás bevezetése és fenntartása kihívások­kal teli, mivel a betegség jelentősen nehezíti a légzést. Ugyanakkor a rend­szeres testmozgás valójában javíthatja a COPD tüneteit. Ebben az áttekin­tésben a fizikai aktivitás klinikai hatásait tárgyaljuk, beleértve a komplex kardiopulmonális rehabilitációt is.

A szerzők a hyperlipoproteinaemiák kezelésének lehetőségeit foglalják össze. Bemutatják, hogy az elmúlt időszakban ezen a téren milyen jelen­tős előrelépések történtek, a hagyományos koleszterincsökkentő sztatin-és ezetimibterápia mellett egyéb új koleszterincsökkentők jelentek meg. A hypertriglyceridaemiák kezelésének új alternatívái az apolipoprotein C3-gátló volanesorsen és az angiopoietin-like 3-gátló evinacumab készítmé­nyek. Bár egy részük jelenleg nem érhető el hazánkban, mégis fontosnak tart­juk, hogy a szakmai közönség ezekről is megfelelő ismeretekkel rendelkezzen.

A narkolepszia az orexinrendszer elégtelenségén alapuló neurológiai betegség, centrális hypersomnia, autoimmun, genetikus és környezeti etiológiával. Csak tüneti kezelése ismert, de szubsztitúciós kezelést ígérő orexinagonista szert fejlesztenek; az immunterápia eredményei ellentmondásosak.

A kollagenózis a szisztémás autoimmun betegségek és a vasculitisek régeb­bi gyűjtőneve. A közlemény röviden összefoglalja a szisztémás autoimmun betegségekben szenvedő páciensek gondozása során a döntéshozatalt se­gítő klasszifikációs, aktivitási, remissziós kritériumokat, a szervi károsodás megítélésére szolgáló indexeket és a kezelési javaslatokat. Részletesebben tárgyalja az elmúlt évben a klasszifikációs kritériumokban, kezelési javas­latokban történt változásokat.

 

Az obstruktív alvási apnoe betegség a populáció kb. 5%-át érinti, hazánk­ban kb. 500 000 embert. Jelentőségét a következményes betegségek tár­háza adja. Szerepe van többek között a magas vérnyomás, a szívinfarktus, különféle szívritmuszavarok, az agyi érbetegségek (stroke) kialakulásában. Jellegzetes következménye lehet a fokozott nappali aluszékonyság, és szá­mos, a kognitív működések különféle aspektusait érintő hatás. A kórképpel kapcsolatosan sok új vizsgálati eredmény, információ áll rendelkezésre. A patofiziológia új szempontok szerinti átgondolása hozzájárul a betegség valódi súlyának megértéséhez a következményes kórképek kialakulásában.

Jó ismert, hogy a krónikus stressz jelentős kardiometabolikus kockázati tényező, ugyanakkor a különböző alvászavarok kialakulásában is szerepet játszhat. Az insomnia jelentősen rontja az életminőséget, miközben számot­tevően növeli a szívizominfarktus kockázatát. Ezzel összefüggésben talán kevéssé ismert, hogy az alvás hosszának csökkenése is fokozza a szívizom­infarktus rizikóját. A mindennapi gyakorlat szempontjából ezért fontos a betegek alvásminőségének feltérképezése és szükség szerinti kezelése.

A gasztroenterológia és a hepatológia nem csak a szisztémás autoimmun betegségek emésztőrendszeri érintettségével foglalkozik; számos olyan immunológiai eredetű kórképet ismerünk, amely elsődlegesen a gyomor-bél traktust, a hasnyálmirigyet vagy a májat érinti, és amelyekben gyak­ran szervspecifikus antitestek is kimutathatók. A közleményben a szerzők szervről szervre haladva foglalják össze a legfontosabb emésztőrendszeri autoimmun állapotok diagnosztikáját.

 

Napjaink gasztroenterológiai gyakorlatában egyre többször találkozunk antithromboticus terápiában részesülő betegekkel. Az endoszkópos be­avatkozásokat megelőzően ebben a betegcsoportban az antithromboticus terápia optimalizálása válhat szükségessé. A megfelelő terápiamódosí­táshoz alapvetően az endoszkópos beavatkozás okozta vérzéses és az alapbetegség okozta thromboticus rizikót kell figyelembe vennünk. Jelen közlemény a rutin gasztroenterológiai gyakorlatban leginkább előforduló esetekhez hivatott részletes szakmai segítséget nyújtani.

Az agyalapi mirigy elégtelenségén azt értjük, hogy a mirigy egy vagy több hor­monjának elválasztása csökken vagy leáll, gyakran súlyos következményekkel. A cikk kóroktani és kórélettani alapokon ismerteti a kórismézés és a kezelés főbb tudnivalóit. A szerzők szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy a célszervek nem specifikus tünetekkel járó funkcionális deficitje esetén a nem endokrino­lógus kollégák gondoljanak a hypophysis elégtelenségének lehetőségére is.

A centrális vénás kanülök használata során bekövetkező fertőzések komoly terhet rónak a betegre és az ellátórendszerre egyaránt. Morbiditásuk és mortalitásuk jelentős. Az Egyesült Államokban minden évben 30–40 000 esetet regisztrálnak, a kezelés egyenként körülbelül 45 000 dollárba kerül. Kialakulásukban szerepet játszhatnak beteggel, eszközzel és annak behe­lyezésével kapcsolatos tényezők. Kezelésük komplex, nehéz, de lehetséges. Az elérhető erek korlátozott száma és az esetleges szövődmények, valamint a betegeknek tulajdonítható faktorok miatt egyre inkább a kanülök meg­tartására irányuló törekvések állnak a kutatások homlokterében.

Akut coronaria-szindrómában a vezető halálokok egyike a kardiogén shock. A hemodinamikai státusz optimalizálására különféle mechanikus keringéstámogató eszközök állnak rendelkezésre, ám a hatásosságukról és beültetésük ideális időpontjáról nincsenek randomizált vizsgálatokból származó adataink. A cikkben bemutatjuk az eddig leszűrődött ismereteket, és rámutatunk a megválaszolandó kérdésekre.

Az elmúlt évtizedekben a gyermek-, illetve fiatalkori daganatos megbetege­dések hosszú távú túlélése jelentősen javult, jelenleg átlagosan körülbelül 80%-ra tehető. A mellkasi besugárzáson átesett nőbetegeknél a mellrák megnövekedett kockázatára tekintettel intenzifikált szűrőprogram alkal­mazása javasolt. Egyes daganatellenes kezelések növelhetik a csökkent csontsűrűség kockázatát, így ezen betegeknél javasolt a csontsűrűség-vizsgálat időben történő elvégzése. Pszichés megbetegedések akár évek­kel-évtizedekkel a daganatos megbetegedés után is felléphetnek, ezért az utánkövetés során javasolt ezek rendszeres értékelése.

A mediterrán diéta az egyik legismertebb, legegészségesebbnek tartott, va­lamint a legtöbbet vizsgált étrend a világon. Az elmúlt évtizedekben számos kutatás megerősítette, hogy a mediterrán étrend kedvezően befolyásolja a kardiovaszkuláris rizikótényezőket, azaz csökkenti a vérzsírértékeket, a vérnyomást, a krónikus alacsony szintű gyulladást, segít az elhízás és a cukorbetegség megelőzésében.

A meddőség vagy infertilitás azt jelenti, hogy 12 hónap rendszeres szexuális együttlét mellett sem alakul ki terhesség. 12 hónapnál hamarabb is kivizs­gálás javasolt, ha egyéb kockázati tényezők is fennállnak, ha a nő 35 éves vagy idősebb, illetve nem heteroszexuális kapcsolat esetén. A meddőség ke­zelésének részét képezheti az ovulációindukció, az intrauterin inszemináció, az in vitro fertilizáció, a donorsperma vagy -petesejt alkalmazása, valamint a műtéti beavatkozás.

hirdetés
hirdetés

books.medicalonline