Szívelégtelenség körkép 1. rész

A szívelégtelenségben szenvedő betegek ellátása nem egységes, hogyan lehetne ezen segíteni?

 A szívelégtelenségben szenvedő beteget jelenleg három diszciplina: kardiológia, belgyógyászat, tüdőgyógyászat területén látják el. Ha a vezető tünet fulladás, akkor a beteg rendszerint pulmonológushoz kerül, időskorban pedig a betegséggel járó komorbid tünetekkel gyakran a belgyógyászatra. Az ellátás legfontosabb eleme, hogy a betegség felismerésre kerüljön, de itt még  igen sok a teendő, sok beteg tüneteit, mivel nem súlyosak, nem veszik komolyan, nem gondolnak szívelégtelenségre. Bár vannak biomarkerek (BNP), amik kétség esetén egyértelművé teszik a diagnózist, ezek azonban csak dedikált központokban hozzáférhetők. Fontos lenne, hogy a beteg bárhová is kerül, ha tünetei indokolják, jusson el kardiológushoz is.

Milyen javítani való van a diagnosztikán és a betegellátáson?

Magyarországon a fiatal betegek diagnosztizálása, beleértve az invazív diagnosztikai módszereket is, igen jó eredményekkel, nemzetközi színvonalon történik.  A felismert betegek terápiájával és a betegek gondozása azonban sokkal nagyobb probléma. Bár nagyon jó evidenciák vannak arra, hogy mely gyógyszerekkel lehet a betegek életminőségét javítani, életüket meghosszabbítani, gyakori probléma, hogy minden javallt gyógyszert adunk, csak nem adjuk megfelelő dózisban. Igaz a megfelelő dózis megtalálása, a gyógyszerek kellő mértékig történő feltitrálása nem csak nagy szakértelmet, gyógyítási gyakorlatot, hanem mind a betegtől, mind az orvostól nagy figyelmet és türelmet kíván

Hogyan tehető eredményesebbé a betegkövetés és gondozás?

A jövőt, a nagy előrelépést a szívelégtelenség kezelésében nem a nagy és látványos dolgok, pl. a finanszírozott műszívek vagy a szívátültetések számának emelkedése jelenti, bár kétségtelenül ezek is rendkívül fontosak. A jobb, egységes betegellátás azon múlik, hogy fel tudunk-e állítani egy olyan szívelégtelenség ambulancia hálózatot, ahol ezek a betegek rendszeres gondozásban részesülnek.

 A szívelégtelenség ellátása a koszorúérbetegek gondozásához hasonlóan piramisszerűen kell, hogy felépüljön. A háziorvosi rendelők, a szakrendelők, a megyeszékhelyeken és egyetemi klinikákon működő területi gondozóintézetek illetve a piramis csúcsán a szívelégtelenség ambulanciák alkotta hálózatot kell létrehozni.  Jelenleg Magyarországon ennek nincsenek meg a feltételei, sem a szükséges infrastruktúra, sem a gondozás alapja: a szakképzett és kiképzett nővérekből álló gondozói csapat, ami a szívelégtelenség ambulanciáknál kulcsfontosságú lenne. A túlterhelt orvosok az épp beeső vagy kontrollra visszahívott betegekkel foglalkoznak, nem folyik tematikus gondozás. A nagyon súlyos, NYHA III-IV-es stádiumú betegeknél, különösen azoknál, akik dekompenzáltak voltak a megelőző évben, a megfelelő gondozás hiánya igen nagy mortalitással jár. A rossz balkamrájú betegek hirtelen halála adekvát kezeléssel nagyban kivédhető, és annál inkább, relative minél jobb állapotban van a beteg. De minél súlyosabb állapotban van a beteg, annál fontosabb, hogy megfelelően gondozzuk, ne engedjük, hogy veseelégtelensége progrediáljon, hogy hiperkalémiás legyen.  A szívelégtelenséggel kórházba felvettek 30%-ánál megfelelő gyógyszeres kezeléssel, annak monitorozásával, vagyis a beteg gondozásával elkerülhető lenne az intézményi gyógyítás és a rehospitalizáció.

Milyen szerepe van/lenne Ön szerint a háziorvosnak a rendszerben?

A háziorvos találkozik először a lábdagadást vagy fulladást panaszoló beteggel, az ő felelőssége, hogy a beteg megfelelő ellátóhelyre, szakorvoshoz kerüljön. Észlelnie kell, hogy a tüdőgondozóba küldött beteg javul-e felírt gyógyszereitől, és ha nem, az ő felelőssége, hogy továbbküldje a kardiológushoz. Hogy a célvérnyomásértékre beállított, de magas szívfrekvenciájú és nem panaszkodó beteg életkilátásainak növelésére szívfrekvencia csökkentő szert adjon, és akár a vérnyomásmérés, akár a hallgatózás során észleli, hogy aritmia absoluta alakult ki, a nagy stroke rizikó miatt készítsen EKG-t és kezdje el a vérhígító kezelést. E mellett nagyon fontos szerepe van a betegek együttműködésének megteremtésében, hisz vele van a beteg közvetlen és szoros kapcsolatban van, neki kell megértetnie a beteggel, hogy ha tünetei enyhültek is, a hosszabb életben maradásához folyamatosan kell szednie és az előírt dózisban kell szednie a gyógyszereit.

Mennyiben segítené a gyógyítómunkát egy szívelégtelenség betegregiszter?

Bár az OEP adatbázisából megtudható a szívelégtelen betegek száma, a szívelégtelenség súlyossága (NYHA stádiuma) illetve, hogy a beteg milyen gyógyszerből mennyit szed, kellő mértékben feltitrálták-e a gyógyszereit nem tudható. Ehhez elengedhetetlen lenne, hogy legyen pontos betegregiszter, és hogy az OEP a szívelégtelenség szakambulanciákkal együtt ezt is befogadja. Ez nemcsak a beteg és az orvos, hanem a finanszírozó érdeke is, aki egyre inkább szeretné látni, hogy kiadásai mennyire térülnek meg, a ráfordítások milyen mértékben javítják a betegek állapotát. A regiszter segítségével könnyen számon tarthatnánk azokat a 65 évesnél fiatalabb betegeket, akiknél a gyógyszeres és eszközös kezelés lehetőségeit kimerítettük, de alkalmasak szívtranszplantációra. Az Eurotranszplanthoz csatlakozással különösen fontos lenne, ha lenne elég kivizsgált beteg a várólistán. Így számunkra is előnyösebb lenne a donor szívhez jutás.

http://www.otszonline.hu/admin/article/edit.php?a_id=106845