Leukémiás sejtek kiéheztetése az AML kezelésében

A Cell Metabolism folyóiratban február 14-én jelent meg a University of Texas at Austin kutatóinak cikke, amelyben a rákos sejtek “kiéheztetésével” voltak képesek jelentős mértékben akadályozni az akut mieloid leukémia (AML; acute myeloid leukemia) progresszióját az egészséges sejtek károsítása nélkül. Ez a felfedezés ígéretes lehetőséget jelent jövőbeni gyógyszerfejlesztések számára, és a jelenleg alkalmazott kemoterápiás lehetőségek hatásosságát is növelheti.

Az akut mieloid leukémia egy igen agresszív rákos megbetegedés, amely a csontvelő vérképző sejtjeiből indul ki. A gyors progressziójáról ismert ráktípus évente körülbelül 11 ezer ember életét követeli csak az Egyesült Államokban. A betegség agresszivitása mellett további gondot jelent, hogy a legtöbb AML-eset 65 év feletti felnőtteknél fordul elő, azaz egy olyan populációban, amely gyakran rosszul reagál a drasztikusabb kezelésekre, például a csontvelő-átültetésre, és így korlátozottak a terápiás lehetőségek.

Xialou Cambronne és munkatársai a kutatás során először azt figyelték meg, hogy a rosszabb kimenetelű AML-betegeknél megemelkedett az SLC25A51 transzporter szintje. Az egészséges sejtekben ez a transzporter felelős azért, hogy a sejteket működtető “üzemanyagot” a mitokondriumokba szállítsa, energiát biztosítva ezzel a sejtben lejátszódó folyamatokhoz. Pontosan azt teszi, mint egy autó motorjában az üzemanyagot az égéstérbe szállító vezeték. A kutatók megállapították azt is, hogy az AML-sejtekben a transzporter szintje megnövekszik, úgy, mintha egy nagyobb átmérőjű üzemanyag-vezetéket szerelnének be a motorba, ez pedig túlvezérli a motort, vagyis a sejtek fokozott osztódását eredményezi.

A transzporter szintjének csökkentésével a kutatók a vizsgálat során gyakorlatilag szorítottak egyet az üzemanyag-vezetéken: a beavatkozást követően a rákos sejtek elpusztultak, a betegség sokkal lassabban fejlődött, és az állati modellszervezetek túlélése meghosszabbodott. További kedvező eredmény volt, hogy az SLC25A51 szintjének csökkentése nem károsította a normális csontvelősejteket, csak a rákos sejteket.

“Úgy tűnik, hogy vissza tudjuk szorítani ennek a transzporternek a szintjét a normálisra, vagy akár az alá is, mégpedig anélkül, hogy az egészséges sejtekre káros hatást fejtenénk ki” - nyilatkozta Cambronne. “Ezt nevezzük célzott terápiának.”

A kutatók azonban nem álltak meg itt, hanem a megvizsgálták azt is, mi történik, ha a transzporter szintjének csökkentését az AML kezelésében gyakran használt 5-azacitidin terápiával kombinálják. Ekkor a túlélési esélyek javulását és a tumorok zsugorodását figyelték meg, vagyis nagyon úgy tűnt, hogy az alacsonyabb transzporterszint miatt a rákos sejtek sebezhetőbbek lettek a kemoterápiás kezeléssel szemben.

Ebben az állati modellszervezeteken végzett vizsgálatban a kutatók egyelőre génszerkesztést alkalmaztak a megfigyelt sejtekben a transzporter szintjének szabályozására, mivel jelenleg még nem létezik olyan molekula, amely célzottan képes lenne csökkenteni az SLC25A51 szintjét. A kutatók szerint azonban egy ilyen gyógyszer kifejlesztése egyáltalán nem lehetetlen, olyannyira, hogy pontosan ez lesz a következő lépés.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Scientists uncover technique to cut off cancer's fuel supply

SLC25A51 decouples the mitochondrial NAD+/NADH ratio to control proliferation of AML cells

Irodalmi hivatkozás:

Mu-Jie Lu et al, SLC25A51 decouples the mitochondrial NAD+/NADH ratio to control proliferation of AML cells, Cell Metabolism (2024). DOI: 10.1016/j.cmet.2024.01.013