Az autizmus új definíciója egyharmaddal csökkentheti a diagnózisok számát

Ezt a Columbia Egyetem (New York) ápolástani karának kutatói állapították meg, s kutatásuk eredményeit a Journal of Autism and Developmental Disorders közölte. A 2013 májusában kibocsátott új irányelvek, amelyek majdnem két évtizede az első alaposabb változást jelentik, minden évben többezer, a fejlődésben visszamaradt gyermeket foszthatnak meg az autizmus spektrum zavar (autism spectrum disorder, ASD) diagnózisának hiánya miatt a szociális szolgáltatásoktól, az egészségügyi juttatásoktól és a nevelési támogatástól.

A kutatócsoport, amelyet Kristine M. Kulage, MA, MPH vezetett, szisztematikusan áttekintette a szakirodalmat, s metaanalízist készített, hogy meghatározza, hogy milyen hatása volt az ASD diagnózisára a DSM (a mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve) megváltoztatásának. (Az APA a DSM szerint osztályozza a pszichiátriai állapotokat.) A vizsgálat szerint a DSM új, 5. kiadásának (DSM-5) alkalmazása esetén 31%-kal kevesebb esetben diagnosztizáltak ASD-t, mint akkor, ha a kézikönyv előző verzióját, a DSM-IV-TR-t használták volna.

„A vizsgálat arra az aggasztó tényre hívja fel a figyelmet, hogy az új irányelveknek megfelelő diagnózis szerint sokszor nem minősítik majd autistának a gyermeket, noha a régebbi kritériumok szerint ASD-t állapítottak volna meg nála” – mondta Kulage.

A régebbi kézikönyv, a DSM-IV-TR az ASD-n belül három alcsoportot különített el: az autisztikus zavart (AD), az Asperger-szindrómát és a más csoportba nem tartozó pervazív fejlődési zavart. Az átdolgozott verzió, a DSM-5 megszüntette ezeket az alcsoportokat, és helyettük olyan kritériumokat állított fel, amelyeknek azok a személyek feleltek volna meg, akik korábban a három alcsoport valamelyikébe tartoztak. A DSM-5 emellett egy új kategóriát is alkotott, amelyet szociális kommunikációs zavarnak (SCD) nevez, s amelybe azok a személyek tartoznak, akiknek verbális és nemverbális kommunikációs nehézségeik vannak, de az autizmus egyéb jellemzői nem találhatók meg náluk. Az APA szerint lesznek olyan betegek, akiket korábban a pervazív fejlődési zavar csoportba soroltak, de az új irányelvek szerint már az SCD kategóriába fognak tartozni.

A metaanalízis azt mutatta ki, hogy a DSM-5 alkalmazásakor statisztikailag szignifikánsan, 22%-kal csökkent az autizmus zavar (AD) diagnózisok száma a kézikönyv negyedik kiadásához képest, és szintén statisztikailag szignifikánsan, 70%-kal csökkent a pervazív fejlődési zavar diagnózisok száma. Az Asperger-szindróma diagnózisok száma is kevesebb lett, azonban ez a csökkenés nem volt statisztikailag szignifikáns. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy voltak olyan személyek, akik a DSM-5 szerint már nem feleltek meg az ASD kritériumainak, de nem feleltek meg az SCD kritériumainak sem.

„Elképzelhető, hogy lesznek olyan nagyon sérülékeny, a fejlődésben visszamaradt gyerekek, akiknek betegségét nem fogjuk diagnosztizálni, s így kezelni sem fogjuk őket” – mondta Kulage. „Sokszor a gyerekeknek szükségük van az ASD diagnózisára ahhoz, hogy egészségügyi juttatásokban, nevelési támogatásban és szociális szolgáltatásokban részesüljenek.”

A hivatalos statisztikák szerint az Egyesült Államokban minden 88. gyermeknek ASD-je van. Igazolt tény, hogy a korai diagnózis és a kezelés javítja a betegség kimenetelét.

Forrás: Newswise