Az anxiolítikumok és az altatók hatása a halálozásra
Az anxiolítikumot vagy altatószert szedők egy angliai vizsgálatában azt tapasztalták, hogy a felírást követő átlagosan 7,6 év alatt halálozási arányuk magasabb volt, mint a – gyógyszert nem szedő – személyeké és minden vizsgált gyógyszertípusnál dózis-hatás kapcsolat mutatkozott.
Az orvosok gyakran rendelnek hipnotikumokat és anxiolítikumokat: 2011–12-ben az angliai családorvosok 16 millió ilyen receptet írtak fel, amelyek évi költsége 73 millió euró volt. A rendelt gyógyszerek 62%-a benzodiazepin volt, 32%-a pedig „Z gyógyszer” (zaleplon, zolpidem és zopiclone).
Igazolták azonban, hogy e gyógyszereknek nemkívánatos hatásaik vannak, többek közt a demencia megnövekedett kockázata és más pszichomotoros zavarok (napközbeni fáradtság, ataxia, elesések és közlekedési balesetek), valamint rák, tüdőgyulladás és más fertőzések. Mindez felvetette azt a lehetőséget, hogy e szerek idő előtti halálozáshoz vezethetnek. Az ezzel kapcsolatos kevés vizsgálat azonban sok tekintetben különböző volt, eredményeik nehezen összehasonlíthatók.
A jelen tanulmány azt a hipotézist tesztelte, hogy az anxiolítikumokat és/vagy altatókat szedő személyekben szignifikánsan nagyobb lesz a mortalitás kockázata, mint az ilyen szereket nem használókban, s meg akarták mérni a hatás nagyságát, miután számos lehetséges zavaró tényezőre korrigálták az adatokat.
A szerzők egy retrospektív, páros kohorszvizsgálatot végeztek a General Practice Research Database (GPRD) adatait felhasználva – ez a legnagyobb longitudinális, a családorvosi praxisokra vonatkozó adatbázis a világon, amely 11 millió beteg adatait tartalmazza. Az 1998 és 2001 közötti időablakban kiválasztott betegek 16 évesek vagy idősebbek voltak, és legalább 12 havi adataik álltak rendelkezésre a kiválasztás időpontja előttről. Életükben először írtak fel nekik anxiolítikumot vagy altatószert (kivéve a barbiturátokat), legalább két alkalommal (ezzel biztosították, hogy a csoportba csak olyanok kerüljenek, akik valóban szedték a gyógyszert).
Minden beteg mellé két olyan kontroll személyt választottak, akik nem kaptak ilyen gyógyszert, ugyanabban a praxisban voltak, és koruk, nemük és – részben – társadalmi-gazdasági helyzetük megegyezett a betegével.
A gyógyszereket kapók száma 34 727 volt, a kontroll személyeké 69 418. Mindenkit addig követtek, amíg meg nem halt, vagy praxist nem váltott, vagy amíg a követési idő tartott (2011 októberéig). A vizsgálat kimenetele a bármilyen okú halálozás volt. A torzítás elkerülése végett úgy is elemezték az adatokat, hogy a vizsgálat kezdetét követő első évben bekövetkezett halálozásokat nem vették figyelembe, mert nagy volt a valószínűsége, hogy az ilyen esetekben már halálosan beteg személynek írták fel a gyógyszert.
A gyógyszerek adagját definiált napi dózisban fejezték ki, ami felnőttekben az átlagos napi fenntartó adaggal egyenlő egy 70 kg-os felnőttben – ez lehetővé teszi az azonos indikációjú, de különböző gyógyszerek adagjának összehasonlítását. Ezt kategorikus változóként alkalmazták, négy csoportot alkotva a betegekből. A vizsgált gyógyszereket három csoportba sorolták: benzodiazepinek, Z gyógyszerek (zaleplon, zolpidem és zopiclone), valamint egyéb szerek. A betegeket egyes elemzésekben két csoportra osztották aszerint is, hogy a megfigyelés első éve után is szedték-e a gyógyszert.
A statisztikai elemzéseket korrigálták a potenciális zavaró tényezőkre nézve (a gyógyszer felírásának indikációja, a nem, az életkor, az alvászavarok, a szorongási és egyéb pszichiátriai zavarok, a betegségek és a nem vizsgált gyógyszerek szedése). A dohányzást és az alkoholfogyasztást úgy vették figyelembe, hogy jelenleg is fennállnak-e, csak korábban fogyasztotta őket a beteg, vagy soha nem fogyasztotta.
A halálozásra vonatkozó hazárd arányokat Cox-féle arányos hazárd modellekkel becsülték meg. Mivel a kezdeti elemzések szerint a hazárd függvény életkorfüggő volt, a regresszióelemzéseket stratifikálták ezzel a változóval.
A betegek 63,7%-ának benzodiazepint rendeltek, 23,0%-uknak Z gyógyszert, és 13,4%-uknak egyéb gyógyszert. Gyakori (31,5%) volt, hogy egy betegnek többféle típusú gyógyszert is felírtak. A leggyakrabban rendelt gyógyszerek a diazepam (47,9%), a temazepam (35,1%) és a zopiclone (34,1%) voltak.
A vizsgált minta jellemzői közé tartozott, hogy azok, akiknek gyógyszert írtak fel, gyakrabban dohányoztak jelenleg is, mint a kontroll személyek, és nagyobb arányban voltak betegek (kiemelendő a rák és a légúti betegségek). Gyakoribb volt körükben az alvászavar is (28,1%, illetve 5,8%), a szorongás (44,1%, illetve 11,3%), valamint az egyéb pszichiátriai rendellenességek (56,9%, illetve 21,7%), és több – e tanulmányban nem vizsgált – gyógyszert szedtek.
Az első statisztikai modellben, amely minden beteget tartalmazott, a vizsgált gyógyszerek valamelyikét szedőkben a halálozás korrigált hazárd aránya 2,08 volt (p<0,001). A gyógyszerdózisok szerinti négy csoportban 1,91 és 2,58 között változott a hazárd arány (p<0,001 mind a négy csoportban).
A második modellben, amely azokat a betegeket tartalmazta, akiknek csak a megfigyelési idő első évében írtak fel gyógyszert, a korrigált hazárd arány 3,32 volt (p<0,001), és egyértelmű dózis-hatás összefüggés mutatkozott (a legkisebb gyógyszerdózis csoportban 2,55, a legnagyobban 4,51 volt a korrigált hazárd arány [p<0,001 mind a négy csoportban]). A korrigált hazárd arányok a benzodiazepinek esetében voltak a legnagyobbak, s a legkisebbek az egyéb gyógyszerek használatakor.
A harmadik modellben azok a betegek szerepeltek, akiket egy évnél hosszabb ideig tudtak követni, s az eredmények nagyon hasonlók voltak a második modelleiéhez.
Összefoglalva: a szerzők több mint 100 000 személyt vizsgálva arra jutottak, hogy összefüggés van a rendelt anxiolítikumok és hipnotikumok, valamint a halálozás között egy átlagosan 7,6 évig tartó megfigyelési időszak alatt. A gyógyszereket szedők körében – a zavaró tényezőkre történő korrekció után – a halál kockázata kb. megduplázódott (hazárd arány: 2,08). Ez a kapcsolat akkor is megmaradt, és dózis-hatás összefüggést mutatott, ha csak azokra korlátozták az elemzést, akiket legalább 12 hónapig tudtak követni, vagy ha azokra, akiknek csak a megfigyelés első évében rendeltek gyógyszert. A gyógyszert szedők körében a teljes halálozás 26,46/100 személy volt a megfigyelési időszak alatt, míg a kontrollokban 16,82/100 személy. Ha kizárták az első évben bekövetkezett halálozásokat, akkor a gyógyszert kapókban 4/100 személlyel több haláleset következett be, mint a kontrollokban.
Forrás: British Medical Journal
