A troponin szintjét nem csak infarktusgyanú esetén jó tudni
A szívinfarktus gyanúja esetén diagnosztikus értékű izomfehérje szérumszintjének ismételt mérése egy új vizsgálat szerint panaszmentes pácienseknél is jelezheti a későbbi szívelégtelenség, infarktus, szívhalál esélyét.
A troponin C, I és T három fontos regulációs fehérje a harátcsikolt izomban és a szívizomban. A simaizomsejtekben nincs szerepük. A harátcsikolt izomban a troponin négy kalciumion-kötőhellyel rendelkezik, míg a szívizomzatban csak hárommal. A troponin működését a japán Seshuro Ebashi fedezte föl, a múlt század hatvanas éveiben. Ez a biológiai anyag fontos szerepet kapott a kardiológiai diagnosztikában, amikor kiderült, hogy a szívizom károsodása, például heveny infarktusban, a troponin vérszintjét jelentősen megemeli. Ez az emelkedés igen gyorsan bekövetkezik, de infarktus után a vérszint még akár 2 hétig magasabb marad.
Most John W. McEvoy, a Johns Hopkins Egyetem Orvoskarának kutatója és munkacsoportja új, nagyon fontos lehetőséget ismert fel a troponin sürgősségi diagnosztikai szerepén túl: egészséges, panaszmentes, középkorú emberek véréből nagy érzékenységű módszerrel 6 év különbséggel kétszer határozták meg a troponin T-t (hs-cTnT), és azt találták, hogy ha az emelkedik, akkor a későbbiekben számítani kell szívelégtelenség vagy koszorúér-betegség okozta kóros események bekövetkezésére. A tanulmányt a JAMA Cardiology online közölte.
Az ismételt laboratóriumi mérés lehetőségét az ARIC (Atherosclerosis Risk In Communities) vizsgálat adta, mely már 16 éve tart, és a mérések között a troponin T meghatározása is szerepelt. A résztvevők száma 8838 személy, átlagéletkoruk 56 év, 59%-uk nő és 21,4%-uk afroamerikai; a központok rendszeresen ellenőrzik a résztvevők állapotát. Ennek során figyeltek fel arra, hogy a tünet- és panaszmentes középkorú emberek hs-cTnT-értéke emelkedik, jelentősen megnő az esély kardiovaszkuláris kóresemények bekövetkezésére.
A kockázat függött a troponinérték emelkedésének mértékétől. A legmeredekebb hs-cTnT-emelkedést mutató vizsgálati alanyok csoportjában a szívelégtelenség kockázata nőtt meg a legjobban, elérte a 800%-os szintet. A kutatók kiemelik, hogy ez a jelenség kétoldalú: azok a résztvevők, akiknek a troponinértéke legalább 50%-kal csökkent, a későbbiekben kissé ritkábban kerültek orvoshoz szívelégtelenség vagy coronaria-esemény miatt. Ahol az első méréskor 0,005 ng/ml alatti troponinérték 6 évvel később 0,005 ng/ml fölött volt, az növelte a koszorúér-betegség kifejlődésének kockázatát (HR: 1,41, 95%-os MT: 1,16–1,63,), a szívelégtelenség veszélyét (HR: 1,96, 95%-os MT: 1,62–2,37), illetve a kardiális halál valószínűségét (HR: 1,50, 95%-os MT: 1,31–1,72) azokhoz képest, akiknél mindkét meghatározás méréshatár alatti eredményt adott.
„A nagy érzékenységű troponinmeghatározás ismétlése újabb prognosztikai információt jelenthet, kiegészítve a rizikófaktorokon alapuló kockázati becsléseket. Két mérés jobb, mint egy, ha a későbbi szívelégtelenség, infarktus vagy kardiális halál kockázatát nézzük” – írják a szerzők. Mindamellett óvatosságra intenek, és fontosnak tartják, hogy ezeket a megfigyeléseken alapuló adatokat a jövőben klinikai vizsgálatok is megerősítsék.
A fontos vizsgálathoz szerkesztőségi közlemény is tartozik, amit James Januzzi (Boston) írt. Hangsúlyozza, hogy hatékonyabban csökkenthetjük a nagy kockázatú páciensek kockázatát, ha troponinmérés is történik, és az ismétlés alkalmával annak eredményét is figyelembe vesszük. Januzzi is kiemeli, hogy a megbízható klinikai következtetésekhez nagy klinikai vizsgálatokra van még szükség.
