Peter Hayes és John Plevris cikkei

  Következtetés.
  Eredményeink arra utalnak, hogy a NASH aktivitási jeleinek mérséklődése csak tartós pioglitazonkezeléssel tartható fenn, de a terápia alatt bekövetkező testsúlynövekedés korlátozhatja a szer jótékony hatásait.

 Hepatology 2007 August; 46:424–429.
 
 Centrális elhízás és a Barrett-nyelőcső kialakulásának kockázata (Central adiposity and risk factor of Barrett’s esophagus) Edelstein ZR, Farrow DC, Bronner MP, Rosen SN, Vaughan TL

  Háttér és célok.
  A Barrett-oesophagus (BE) etiológiája a krónikus refluxtól eltekintve nagyrészt ismeretlen. Esetkontrollált tanulmányunkban a testtömegindex (body mass index [BMI]), a centrális elhízás és a dohányzás BE-kockázatra gyakorolt hatását vizsgáltuk.

  Módszerek.
  Gasztroenterológiai ambulanciákon vett négy biopsziás mintából legalább egyben frissen igazolt specializált intesztinális metaplasiás (esetszám [n=193]) washingtoni lakosokat hasonlítottunk össze illesztett populációs kontrollszemélyekkel (n=211). A betegek közt megkülönböztettük azt az alcsoportot, melyben a columnaris epithelium felismerhető volt (látható BE) és azt, amelyben legalább 2 cm hosszúságú columnaris epithelium volt látható (hosszú szegmens BE [LSBE]). A vizsgálatot végzők személyes interjúkat készítettek és antropometriás méréseket végeztek.

 Háttér és célok.
 A nem szteroid gyulladásgátló szerek mind embereken, mind állatokon végzett vizsgálatokban csökkenteni látszottak a colorectalis neoplasiák kockázatát. Bár a jelenség hátterében rejlő mechanizmusok nem ismertek, valószínűleg a ciklooxigenáz enzim (COX), különösen pedig a COX-2 gátlása áll a folyamat mögött. Annak megítélésére, hogy a szelektív COX-2-inhibitor rofecoxib alkalmazása csökkenti-e a colorectalis adenomák kialakulásának kockázatát, randomizált, placebokontrollált, kettős vak vizsgálatot végeztünk.

 Módszerek.
 Olyan 2587 betegnek adtunk naponta placebót vagy 25 mg rofecoxibot, akiknél a közelmúltban hisztológiailag igazolt adenomát fedeztek fel. A randomizáció során a betegeket a kardioprotektív dózisú aszpirin szedése szerint stratifikáltuk. Ellenőrző kolonoszkópos követést a randomizáció után 1–3 év során terveztünk. Az elsődleges végpontnak a hároméves kezelési periódus alatt felfedezett adenomák számát vettük. A módosított intent-to-treat analízis során a Mantel–Haenszel statisztikai módszerrel kiszámítottuk minden, a randomizáció után leírt adenoma relatív kockázatát, amit a vizsgálat kezdetén alkalmazott kisdózisú aszpirin alkalmazása szerint stratifikáltunk.

Milyen szérummarkerek alkalmasak a középbél carcinoid tumorai prognózisának és a kezelésre adott válaszának jelzésére? (Circulating markers of prognosis and response to treatment in patients with midgut carcinoid tumours) Turner GB, Johnston BT, McCance DR, McGinty A, Patterson CC, Watson PR, Ardill JE

 Háttér és célok.

 A középbél carcinoid tumorai ritkák, klinikai viselkedésük kiszámíthatatlan, és vizsgálatukra kevés alkalmas prognosztikai markerrel rendelkezünk. Kezelésükre gyakran használnak szomatosztatin-analógokat, de nem bizonyított ezek túlélésre gyakorolt kedvező hatása sem. Tanulmányunkban a kedvezőtlen prognózissal kapcsolatba hozható tényezőket vizsgáltuk, és meghatároztuk a kezelésre adott biokémiai válasz klinikai jelentőségét.

Módszerek.

 Összegyűjtöttük egy tercier neuroendokrin ambulancia 1978 és 2000 közt a középbél carcinoid daganata miatt kezelt betegeinek klinikai és laboratóriumi vizsgálatainak adatait. Vizsgálati végpontként a halálozást tekintve, a prognosztikai indikátorokat egy- és többváltozós túlélési analízissel határoztuk meg. A legtöbb prognosztikai szempontból jelentős biokémiai paraméter ismételt meghatározásával, időfüggő, kovariáns túlélési analízissel tanulmányoztuk a biológiai markerek kezeléssel történő változásának jelentőségét is.

 Háttér és célok.
 Olyan kockázati indexet alakítottunk ki, melynek segítségével azonosíthatóak azok az alacsony kockázatú betegek, akik colorectalis carcinoma szűrése kolonoszkópia helyett CT-kolonográfiával (CTC) is elvégezhető.

 Módszerek.
 Korábban szűrő kolonoszkópián átesett, legalább 50 éves korú személyeket randomizáltunk retrospektív módon, derivációs (n=1512) és validációs (n=1493) csoportokba. A derivációs csoportban az életkor, nem, családi anamnézis alapján rizikóindexet dolgoztunk ki. Ezt követően összehasonlítottuk a három szűrővizsgálati stratégiát – kolonoszkópia mindenkinek, CTC mindenkinek, illetve kolonoszkópia a magas rizikójúaknak és CTC a kevésbé veszélyeztetetteknek. A három módszer eredményeit a betegeknél talált eltérésekből extrapolációval állapítottuk meg, felhasználva a CTC szakirodalomból ismert szenzitivitási/specificitási értékeit. Az eredményeket a validációs csoport tagjain értékeltük.

 Eredmények.
 A derivációs alcsoportban, az univerzálisan elvégzett kolonoszkópia az előrehaladott neoplasiák 94, az univerzálisan elvégzett CTC csupán 70%-át mutatta ki, és utóbbi eredményezte a legmagasabb összes vizsgálati számot, és ebben a csoportban volt a legmagasabb azon betegek száma is, akik mindkét vizsgálaton átestek. Ha a vizsgálatokat a várható kockázatnak megfelelően végeztük, az előrehaladott neoplasiák 92%-ára fény derült, a betegek 68%-ában ehhez kolonoszkópiára, 36%-ában CTC-re volt szükség, és csupán a betegek 4%-a esett át mindkét vizsgálaton. A validációs alcsoportban az univerzálisan alkalmazott kolonoszkópia az előrehaladott neoplasiák 94, az univerzális CTC 71%-át mutatta ki, a kockázati csoportok szerinti stratégia alkalmazásával ez az arány 89% volt, kolonoszkópiára a betegek 64, CTC-re 40%-ában került sor. Az univerzális CTC-vel ellentétben, a rizikó szerinti stratégia eredménye nem függött a CTC feltételezett szenzitivitásától, specificitásától és a kolonoszkópia érzékenységétől.

Különböző hisztopatológiai jelenségek és az endoszkópos kép kapcsolata felnőttek eosinophil oesophagitisében (Histopathologic variability and endoscopic correlates in adults with eosinophilic esophagitis) Gonsalves N, Policarpio-Nicolas M, Zhang Q, Rao MS, Hirano I

Háttér.
Az eosinophil oesophagitist (EO), melyet a közelmúlt óta tekintünk a felnőttek esetében észlelt dysphagia és a falat elakadásának lényeges okának, hisztológiai jelek, a nyálkahártya nagyszámú eosinophil sejtje alapján ismerhetjük fel. Cél. EO-ban szenvedő felnőttek nyelőcsöve kórszövettani jellemzőit és azok variabilitását vizsgáltuk abból a célból, hogy a diagnózis felállításához szükséges biopsziák optimális számára és lokalizációjára vonatkozó ajánlást tehessünk.

 A vizsgálat felépítése.
 Hetvennégy olyan beteg dokumentációját vizsgáltuk át, akiknél a nagy nagyítású mikroszkópos vizsgálattal legalább 15 eosinophil sejtet találva (eos/hpf ), EO-t állapítottak meg. A biopsziás mintákat az eosinophilia mértéke, az EO hisztopatológiai jellemzői irányában prospektív módon analizáltuk. Alcsoport-analízist végeztünk azon betegek körében, akiknél a nyelőcső proximális és disztális részéről is rendelkezésünkre állt szövetminta. Az EO-s betegekből származó biopsziás mintákat Schatzkigyűrűből származó mintákkal vetettük össze.

Háttér és vizsgálati célok. Egyre elterjedtebb az ambulanter végzett endoszkópos vizsgálatok során a propofol szedáció alkalmazása. Tekintettel arra, hogy a szer hatásának tartama rövid, talán túlságosan szigorúak azok az ajánlások, melyek szerint az így altatott betegek a vizsgálatot követő 24 órában nem vezethetnek autót vagy kíséret nélkül nem használhatnak tömegközlekedési eszközöket. Ezt a kérdést kívántuk tisztázni a pszichomotoros ébredés, illetve az altatás előtt és után a gépkocsivezetési alkalmasság vizsgálatával.

Betegek és módszerek. Összesen 100, rutin felső vagy alsó gasztrointesztinális endoszkópiára kerülő beteget véletlenszerű besorolás alapján kizárólag propofollal vagy midazolam és pethidin kombinációjával altattunk el. Mértük az ébredésig eltelt időt és az ébredés minőségét. A pszichomotoros ébredést a számösszekötési teszttel (number connection test [NCT]) és gépkocsiszimulátor segítségével becsültük meg, az altatás előtt 1 és az endoszkópos beavatkozás után 2 órával.