• Kifejezetten az irritábilis bél szindróma (IBS) eseteire kifejlesztett kognitív viselkedésterápiás lehetőség hiányában számos módszert alkalmazhatunk. • A kognitív viselkedésterápia alkalmas az IBS kezelésére. • Jól megválogatott betegek esetében javítható a kognitív viselkedésterápia költséghatékonysága. • Lényeges annak mérlegelése, hol és ki foglalkozzon kognitív viselkedésterápiával. Az IBS kialakulásában testi, lelki és társadalmi tényezők játszanak szerepet. Adatok szólnak a kognitív viselkedésterápia IBS-ben való hatékonysága mellett, ezért az a betegség kezelésében is szerepet kaphat. A kognitív viselkedésterápia megtervezése és értékelése során fontos számba vennünk az alkalmazott stratégiákat, a kitűzött célokat, a betegkiválasztás folyamatát, illetve azt, hogy a rendelkezésünkre álló módszerek mennyiben igazíthatók az adott beteg egyéni szükségleteihez. Ugyanennyire lényeges a terapeuta gyakorlata, a kezelés körülményei, illetve az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerelés is.

• A kolonoszkópiát végző orvos kompetenciájának fontos markere a coecum elérésének aránya. • Szükség esetén a coecumot ábrázoló fotósorozattal dokumentálhatjuk az appendix és az ileocoecalis billentyű helyzetét, illetve az ileum nyálkahártyáját. • A beteg testhelyzetének megváltoztatásával és más kiegészítő manőverek alkalmazásával segíthetjük elő megfelelő felvételek elkészítését. • Digitális videofelvétel segítségével biztosabban megítélhetjük a coecumot, mint statikus képek segítségével. • Ha nem sikerül elérni a coecumot, lényeges a nyálkahártya gondos megtekintése és a behatolás mélységének pontos rögzítése. Kolonoszkópia során lényeges annak valamilyen módon történő dokumentálása, hogy eljutottunk-e a coecumig. Ezt hagyományosan a fontosabb anatómiai képletek leírásával, később fotodokumentációval igazolták. Több szerző is kételyeit fogalmazza meg azonban a fotodokumentáció megbízhatóságával kapcsolatban, és alternatív módszereket javasol. Cikkünkben áttekintjük, miért lényeges dokumentálni a coecum elérését, és kitérünk ennek legpontosabb módjára.

Bevezetés A krónikus betegségek sorába tartozó coeliakia (CD) oka a búzalisztben lévő gluténfehérjék hatására kialakuló gyulladásos T-sejt-válasz. A vékonybélbolyhok glutén hatására bekövetkező atrophiája egy sor tünet megjelenéséhez vezethet, de vannak tünetmentes esetek is.   A CD-t tartós kórképnek tekintik, kezelésére ezért élethosszig tartó gluténmentes diéta (GFD) szükséges. Megfelelő étrend hatására javul a betegek általános egészségi állapota, és kivédhetők a szövődmények is, a diéta azonban nemegyszer hátrányosan hat a beteg szocializációjára és életminőségére, és sokszor kívánni valót hagy maga után a beteg együttműködési készsége is. Jól ismert, hogy a betegek jelentős része felhagy az előírt diétával, panaszai és tünetei mégsem térnek vissza. Az esetek többségében a gluténfogyasztás ára a bélelváltozások ismételt megjelenése, némely betegnél ugyanakkor tartós tolerancia fejlődik ki a gluténnel szemben. Tanulmányunkban arra kerestük a választ, lehetséges-e, hogy a coeliakiásokban idővel tolerancia alakul ki a gluténnel szemben, és ha igen, milyen genetikai, immunológiai és klinikai jellegzetességek állnak ennek hátterében.

Bevezetés A krónikus gyulladásos bélbetegségek (IBD) patogenezise továbbra sem ismert. Etiológiájuk összetett, szerepet játszik benne számos genetikai és környezeti tényező. Az utóbbi években jelentős előrehaladás történt a genetikai hajlamosító tényezők, például a NOD2 és az IBD5 mutációk azonosításában, a környezeti rizikófaktorok kimutatása azonban lassan halad. Ezek jelentőségére utal, hogy Skandináviában, Nagy-Britanniában és Izlandon minden betegközpont arról számolt be, hogy a II. világháború után meredeken emelkedett a Crohn-betegség (CD) incidenciája. Számos vizsgálat eredménye egyértelművé tette azt is, hogy az IBD incidenciája a fejlett országokban a legmagasabb, viszont Közép-Afrika és Dél-Amerika fejlődő országaiban csak sporadikusan fordul elő. Feltételezhető, hogy a magasabb társadalmi-gazdasági státus, vagy a gyermekkori jobb otthoni higiéné összefügg az IBD kialakulásának kockázatával. Legalább két közlemény számolt be például arról, hogy nagyobb a CD kialakulásának kockázata azokban, akik gyerekkorukban olyan lakásban éltek, ahol volt meleg víz, vagyis jobbak voltak a higiéniai viszonyok.

A korai Barrett-carcinoma kezelése: az endoszkópos kezelés és az oesophagectomia eredményeinek összehasonlítása (Treatment of Barrett’s esophagus with early neoplasia: a comparison of endoscopic therapy and esophagectomy) Schembre DB, Huang JL, Lin OS, Cantone N, Low DE A korai Barrett-neoplasia hatékony kezelése lépcsőzetes, körkörös és fokális ablációval a HALO rendszer segítségével (Effective treatment of early Barrett’s neoplasia with stepwise circumferential and focal ablation using the HALO system) Gondrie J, Pouw RE, Sondermeijer CMT, Peters FP, Curvers WL, Rosmolen WD, Ten Kate F, Fockens P, Bergman JJ Az acetil-szalicilsav a ciklooxigenáz 2 jelátviteli úton keresztül gátolja a hepatitis C vírus RNSés fehérjeexpresszióját (Acetylsalicylic acid inhibits hepatitis C virus RNA and protein expression through cyclooxygenase 2 signaling pathways) Trujillo-Murillo K, Rincón-Sánchez AR, Martínez-Rodríguez H, Bosques-Padilla F, Ramos-Jiménez J, Barrera- Saldańa HA, Rojkind M, Rivas-Estilla AM Helicobacter pylori fertőzés és a Barrett-nyelőcső kialakulásának kockázata: populációs vizsgálat (Helicobacter pylori infection and the risk of Barrett’s oesophagus: a community-based study) Corley DA, Kubo A, Levin TR, Block G, Habel L, Zhao W, Leighton P, Rumore G, Quesenberry C, Buffler P, Parsonnet J

Közelgő kongresszusok Rákellenes Kutatások Nyolcadik Nemzetközi Konferenciája 16. United European Gastroenterology Week Az International College of Surgeons XXXVI. Biannuális Világkongresszusa Nemzetközi Falk Szimpóziumok 2009-ben XIII. Nemzetközi Coeliakia Szimpózium Az EFIM VIII. Kongresszusa Felhívás nemzeti gasztroenterológiai társaságok elnökeinek és főtitkárainak

A laktózintolerancia rendkívül széles körben elterjedt betegség, a világ lakosságának nagyobbik felét érinti. Kialakulásával, gyakoriságával, diagnosztikájával és terápiájával csak az 1960-as évek végén kezdtek részletesebben foglalkozni. Háttérben a laktóz felszívódási zavara áll, ezt a vékonybél-nyálkahártya epithelialis sejtjeinek kefeszegélyében lokalizálódó laktáz (b-galaktozidáz) relatív vagy abszolút hiánya okozza. A tejcukor a laktáz hatására glükózra és galaktózra hidrolizálódik. Ez a két monoszacharid aktív transzporttal szívódik fel a vékonybélből. A felnőttek jelentős részében az enzim aktivitása a 3–5. életévtől fokozatosan csökken, s 20 éves korban már csak egytizede a csecsemőkorban kimutathatónak. Az enzimaktivitás-csökkenés recesszív, autoszomális öröklődésmenetet mutat. Ezeknél a felnőtteknél alakul ki nagyobb mennyiségű tej vagy tejtermék fogyasztását követően a laktózintolerancia klinikai képe. Ez az állapot/betegség tehát felnőttkori laktázelégtelenségnek is nevezhető. Laktózintolerancián a klinikai tünetekkel társuló laktózemésztési zavart értjük (1. ábra).   Ennek megfelelően felnőtteknél gyakori a hypolactasia vagy a nagyon alacsony laktázaktivitás a vékonybél nyálkahártyájában; ez a világ népességének körülbelül 33–55%-át érinti. A genetikailag programozott hypolactasia így nem betegségnek, hanem a humán fiziológia egy tipikus állapotának tekinthető. Ennek ellenére táplálkozás-élettani problémákat, betegségeket eredményez.

Célkitűzés. A máj-cirrhosist gyakran kísérik gasztrointesztinális tünetek. Nem vizsgálták e betegcsoportban a savgátló kezelés (AAT, antiacid therapy) hatásait. Tanulmányunk célja az AAT szerepének elemzése máj-cirrhosisos betegek körében. Módszerek. Összesen 128, egymást követően vizsgálatra került máj-cirrhosisos betegnél elemeztük a savgátló szerek használatát és javallatát. Ennek keretében összegyűjtöttük a felső tápcsatornai endoszkópiára és az egyidejű gyógyszeres kezelésre vonatkozó adatokat. A gasztrointesztinális tünetek fennállásának és súlyosságának felmérésére validált kérdőíveket alkalmaztunk. Csak a szakirodalom által meggyőzően alátámasztott tényezőket tekintettük az AAT megfelelő indikációjának. Eredmények. A cirrhosisos betegek 40%-a (n=51) részesült savcsökkentő kezelésben. A javallat a betegek 37%- ánál (n=32) helytálló, 63%-ban (n=32) helytelen volt. Az indikáció többnyire (34%) korábbi varixvérzés miatt bizonyult helytelennek. Nem megfelelő indokkal alkalmazott AAT mellett súlyosabb emésztési zavarok jelentkeztek, mint kezelés nélkül (p<0,05). A többváltozós elemzés szerint az indokolatlan AAT csak a korábbi varixvérzéssel és az egyidejűleg szedett gyógyszerek számával mutat független kapcsolatot. Következtetések. A cirrhosisos betegek jelentős hányada részesül savcsökkentő kezelésben. A terápia javallata jobbára helytelen, ami miatt varixvérzés után hosszú távon adnak AAT-t. A helytelen indikációval történő savcsökkentő kezelésben részesülőkben az emésztési zavarok súlyosabbak, és ez arra utal, hogy a gasztrointesztinális tünetek szerepet játszhatnak e betegek rendszeres protonpumpagátló- szedésében.