A rosszindulatú epevezeték-elzáródást általában endoszkópos megoldással kezeljük, a rendelkezésre álló sokféle fém és műanyag stent valamelyikének segítségével. Épp ezért lényeges az egyes típusok előnyeinek és hátrányainak ismerete. A legmegfelelőbb stent kiválasztását a betegség prognózisát meghatározó tényezők is befolyásolják. Moss és mtsai lapunk eredeti kiadásában megjelent közleménye hét olyan randomizált, kontrollált vizsgálat metaanalízise, melyekben a műanyag és a fém stentek költséghatékonyságát elemezték. A metaanalízis segíthet a leghatékonyabb stent kiválasztásában.   Az utóbbi három évtizedben a rosszindulatú biliáris obstrukció kezelését nagyrészt endoszkópos módszerrel végezzük. Nagy utat tett meg az orvostudomány azóta, hogy az 1800-as évek végén Dr. Charles Stent bevezette a „stent” szakkifejezést. Az epevezeték első endoprotézisei műanyagból készültek. Erre a célra polietilént vagy teflont használnak. Az öntáguló fém stentek kifejlesztésének az volt a mozgatórugója, hogy a műanyag stentekkel nehézségek adódtak: bakteriális biofilm képződik bennük, és gyakran eldugulnak. Az öntáguló fém stentek átmérője nagyobb, és hosszabb ideig maradnak átjárhatók. A fém stentek anyaga rozsdamentes acél (Wallstent, Boston Scientific, Natick, Massachusetts, USA), vagy nikkel–titánium ötvözet (Wallflex, Boston Scientific; Zilver, Cook Medical Endoscopy, Winston-Salem, North Carolina, USA; Flexxus, Conmed, Billerica, Massachusetts, USA). A fém stentek egy részén nincs bevonat, de kaphatók különféle bevonatokkal ellátottak is. Az epevezeték-stent endoszkópos behelyezése ma már sokkal kevésbé invazív eljárás, mint korábban, és az esetek túlnyomó többségében ezt alkalmazzák a rosszindulatú biliáris obstrukció enyhítésére a sebészeti megoldás, a biliodigestiv anastomosis kialakítása helyett.

Célkitűzés. Tanulmányunk célja az endoszkóposan eltávolított adenomák elemzése és a súlyos (high-grade) dysplasia kockázati tényezőinek felkutatása. Módszerek. Az intézetünkben 2003 januárja és 2004 augusztusa között endoszkópos polypectomián átesett betegek adatainak elemzése. Eredmények. Összesen 889 beteg (átlagéletkor 63 ± 11 év) 1486 reszekált adenomáját vizsgáltuk. Súlyos dysplasia vagy carcinoma 72 személy (8%) 75 adenomájában (5%) igazolódott. A többváltozós elemzés során a női nem (esélyhányados [OR] 2,25, 95%-os konfidenciaintervallum [CI]=1,34–3,76), a többszörös adenomák (OR=2,15, 95% CI=1,15–4,00), a magasabb életkor (OR=1,02, 95% CI=1,00–1,04), illetve a rektális vérzés miatt végzett kolonoszkópia (OR=2,57, 95% CI=1,34–4,92) bizonyult a highgrade dysplasia vagy carcinoma szignifikáns kockázati tényezőjének. Rizikófaktornak mutatkozott a 10 mm-es vagy annál nagyobb átmérő (OR=10,83, 95% CI=5,86–20,0), a lapos elváltozás (OR=3,91, 95% CI=2,20–6,95), valamint a bal colon-fél érintettsége (OR=1,80, 95% CI=1,03–3,13) is.

Célkitűzés. Az akut purulens cholangitis az időben végzett epeúti drenázs hiányában végzetes kimenetelű kórkép. Hátterében többnyire epeúti kövesség áll, de nem pontosan ismert, hogy ez mely esetben hajlamosít gennyes gyulladás kialakulására. Módszerek. 1994 májusa és 2005 decembere között 343 beteget utaltak intézetünkbe epeúti kövesség gyanújával. Közülük 38-nál kórisméztünk akut purulens cholangitist. Ilyenkor sürgős endoszkópos beavatkozás útján nazobiliáris katétert vagy epeúti stentet helyeztünk be. A 343 beteg esetében egyváltozós és többváltozós analízis segítségével elemeztük az akut purulens cholangitis kockázati tényezőit. Eredmények. Mind a 38 akut purulens cholangitises beteg esetében nazobiliáris katéter vagy stent beültetésére került sor. Bár a drenázs minden esetben kielégítőnek látszott, két beteget (5,3%) egyidejűleg fennálló más kórkép következtében, a múló cholangitis ellenére elveszítettünk.

Célkitűzés. Az akut myocardialis infarktusban (AMI) végzett felső pánendoszkópia (oesophago-gastro-duodenoszkópia [EGD]) biztonságosságának és hasznának megállapítása. Módszerek. Azoknak a 2004 januárja és 2006 áprilisa között akut szívinfarktuson átesett betegeknek az adatait dolgoztuk fel, akik az ezt követő 4 héten belül különböző indikációk miatt EGD-re kerültek. A demográfiai adatok mellett rögzítettük az endoszkópia indikációit, eredményét és szövődményeit. A kimenetel főbb paraméterei az AMI-ban alkalmazott endoszkópia biztonságossága és haszna voltak. Eredmények. A 85 AMI-n átesett betegnél összesen 87 EGD-re került sor. Közülük 70 személynél (83%) nem ST-elevációs, 15-nél (17%) ST-elevációs infarktust észleltek. Az AMI és az EGD között eltelt idő átlagosan 6±1,8 nap volt. A beavatkozás indikációját 38 esetben (44,7%) a felvételkor jelentkező haematemesis és/vagy melaena, 27 betegnél (31,8%) antikoagulációs kezelés kezdete után észlelt haematemesis és/vagy melaena képezte. Gyomorfekély/ erózió 30 esetben (34%), oesophago-gastricus varix 20 esetben (22%), erozív oesophagitis 17 (20%), duodenalis ulcus 11 betegnél (13%) igazolódott. Az EGD 88%-ban bizonyult diagnosztikusnak. A vérzés tekintetében fokozott rizikójú elváltozások ellátására 26 betegnél (30%) történt endoszkópos intervenció. EGD-vel összefüggésbe hozható haláleset nem volt, de 14 betegnél ismételt vérzés jelentkezett. Összesen 21 beteg vesztette életét. Közülük heten tartoztak abba a 14 fős csoportba, akiknél újbóli vérzés (50%) jelentkezett, és tizennégyen abba, akik közt ilyen nem fordult elő (p=0,008). Tizennégyen szorultak gépi lélegeztetésre, körükben a halálozási arány 43% (6/14), szemben a nem lélegeztetett betegekkel, akiknél ugyanez 17% (15/88) volt (p=0,027). Következtetések. Az EGD biztonságos és hasznos eljárás a heveny szívinfarktusos betegeknél előforduló gasztrointesztinális vérzés diagnosztikájában és ellátásában, és lehetővé teszi az antikoagulációt illető döntéseket is. Az újbóli vérzés és a gépi lélegeztetés igénye ezen betegek körében kedvezőtlen prognosztikai tényező.

Háttér/célkitűzés.A cholangiocarcinoma a primer szklerotizáló cholangitis egyik súlyos szövődménye. Az urzodezoxikólsav férfiakban talán mérsékli a cholangiocarcinoma incidenciáját. Jelen vizsgálatunk célja a cholangiocarcinoma incidenciájának felmérése primer szklerotizláló cholangitisben szenvedő betegek nagy csoportjában, urzodezoxikólsavval való tartós kezelés után. Betegek és módszerek. Az 1987 májusától 2005 májusáig vizsgált összesen 150 primer szklerotizáló cholangitises beteg tanulmányba való belépésekor nem igazoltunk cholangiocarcinomát. Valamennyi résztvevő urzodezoxikólsavat kapott, és évente legalább egyszer kontrollvizsgálaton vett részt. Eredmények. A 150 beteg kezelési időtartamának mediánja 6,4 év volt. A kezelés során 5 betegnél alakult ki cholangiocarcinoma, ami 3,3%-os gyakoriságot jelent. A cholangiocarcinoma előfordulása 100 betegévre vonatkoztatva a 0–2,5 éves megfigyelési intervallum során 0,58, a 2,5–8,5 éves időszakot alapul véve 0,59 volt, az ezt követő időben, a belépéstől számított 18 évig cholangiocarcinoma nem alakult ki. A betegség urzodezoxikólsav-kezelés során mutatkozó incidenciájának Kaplan–Meier-görbéje 8,3 év után tetőzött. Összefoglalás és következtetések. Urzodezoxikólsavval kezelt primer szklerotizáló cholangitisben a cholangiocarcinoma éves incidenciája a vártnál kisebb, és a kezelés időtartamával arányosan csökken.

Kapszula-endoszkópia vagy push enteroszkópia az ismeretlen eredetű gasztrointesztinális vérzés felderítésére? Gastroenterology 2007 Mar; 132:855–862 A cirrhosis mortalitási mutatói a világban 2002-igJ Hepatol 2007 May; 46:827–839 Ötéves vastagbél-követés szűrő kolonoszkópia után Gastroenterology 2007 October; 133:1077–1085. A terhesség kimenetele gyulladásos bélbetegségben: nagy, észak-kaliforniai tanulmány Gastroenterology 2007 October; 133:1106–1112. Pilot study nyelőcsővarix-vérzés primer profilaxisára alkalmazott módszerek preferenciájáról betegek és orvosok körében Hepatology 2007 October; [Elektronikus közlés a nyomdai megjelenés előtt]. Minimális hisztológiai reziduum és sikeres Helicobacter pylori eradikáció esetén a legtöbb gyomor MALT lymphomás beteg biztonsággal követhető a „figyeld és várj” stratégiával: egy nagy nemzetközi vizsgálat tapasztalatai Gut 2007 December; 56:1685–1687.

Közelgő kongresszusok A FIGAMU III. Kongresszusa A konferencia helyszíne: Balatonalmádi, Ramada Hotel & Resort Lake Balaton A konferencia időpontja: 2008. április 4–6. A kongresszusi részvétellel 20 kreditpont szerezhető. Az IASGO Magyar Tagozatának Kongresszusa 2008. május 16–17., Eger Euroson 2008 Temesvár, 2008. május 31–június 3. V. Közép-európai Gasztroenterológiai Nagygyűlés Hotel Holiday Inn Bratislava, 2008. június 26–28. Az Európai Pancreas Klub (EPC) és az International Association of Pancreatology közös kongresszusa 2008. június 25–28., Lódz, Lengyelország. XXIst International Workshop on Helicobacter and related bacteria in chronic digestive inflammation 2008. szeptember 18–20., Riga, Lettország

Az elmúlt években a legalapvetőbb paradigmaváltás a pankreatológiában az akut pancreatitis kezelésében következett be. Míg 2002-ben az IAP ajánlásában [1] a profilaktikus antibiotikus és a sebészi kezelés A és B szintű evidenciák alapján szilárdan tartotta a helyét, 2004 novemberétől az addig megdönthetetlennek látszó dogmák inogni kezdtek [2]. Először a sebészi kezelés időpontja tolódott 30 nap fölé, majd a profilaktikus antibiotikus kezelés [3] és a sebészet szükségessége is megkérdőjeleződött [4]. Mindezt a korai jejunális táplálás sikeres térhódítása [5–10], az intenzív kezelés további fejlődése, az intervenciós radiológiai és endoszkópos eljárások tökéletesítése tette lehetővé [11]. A gyors változást az elmúlt hónapokban megkoronázta az atlantai osztályozás (1992) újragondolása és alapos revíziója [12].