A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

Jelen közlemény a TNBC típusú emlőrákokkal kapcsolatos legújabb molekuláris ismereteket és azok precíziós medicinában való felhasználásának lehetőségeit foglalja össze. 

A CDK4/6-gátlók a sejtciklus ellenőrzőpontjain hatva sejtosztódást fékező hatásukkal potenciálják az endokrin terápiák hatását hormonreceptor-po­zitív, HER2-negatív emlőrákban. A palbociclib, a ribociclib és az abemaciclib a terápiás hatást tekintve rendkívül hasonló: előrehaladott/áttétes emlőrák­ban első vonalban a betegségmentes túlélést mintegy 10 hónappal meg­hosszabbítják a hagyományos endokrin monoterápiához képest, és a halál kockázatát kb. 25%-kal csökkentik. A három CDK4/6-gátló különbözősége a mellékhatásokban és az adagolási módban jelentkezik. Ma már rutinszerű alkalmazásuk igazi áttörést hozott a precíziós onkológia világában.

A NALA fázis III vizsgálatban a neratinib kapecitabin kombináció alkalmazása 24%-kal csökkentette a betegségprogresszió ill. halálozás kockázatát a lapatinib-kapecitabin szerkombinációhoz képest.

Az ismertetett közlemény azt vizsgálta, hogyan befolyásolja az alkohol az emlőrák egyes altípusai kialakulásának veszélyét.

Az Európai Gyógyszerügynökség 2016-ban 81 új gyógyszert terjesztett fel az Európai Tanácshoz a forgalomba hozatali engedély kiadásának érdekében. 

Az endokrin diszruptorok (endocrine disrupting chemicals, EDC) olyan exogén anyagok vagy elegyek, amelyek beavatkoznak az endokrin rendszer funkcióiba. Több mint ezer anyagot neveztek meg mint lehetséges endokrin „rombolót”. Az ilyen vegyületekkel szemben védtelenek vagyunk, miközben azok szinte mindenütt jelen vannak, és egész életünkben folyamatosan ki vagyunk téve a veszélyeiknek.

BEVEZETÉS Az emlőrákok kb. 70%-a ösztrogéndependens. Ezen hormonreceptor pozitív kórképeket antiöszt rogén terápiával (pl. tamoxifen, fulvesztrant, aro matázgátlók) kezelik, ami megakadályozza a rák kiújulását, azonban a betegek egyharmada esetében antiösztrogén-rezisztens, a jelenlegi módszerekkel kezelhetetlen, előrehaladott emlőrák alakul ki. 

Újabban világszerte megélénkült a dermatológusok érdeklődése a bőr endokrinológiai sajátosságai iránt. A hormonreceptorok sejtszintű exprimálásával és számos hormon és hormoncsoport szintézisével, vagy éppen hormonok speciális aktiválásával és inaktiválásával, illetve a bőrben (is) termelődő biológiailag aktív hormonok felszabadulásával kapcsolatos új ismeretek alapján a bőrt joggal tekinthetjük endokrin szervnek.

A lokálisan előrehaladott és áttétes emlőrák kezelésében elsődleges szerepe az endokrin terápiának van, amennyiben a tumor ösztrogénreceptort (ER) expresszál. Ma már széles körben kerül alkalmazásra a hormonterápia egyik fontos képviselője, a fulvesztrant, mely terápiás indikációját a posztmenopauzális inoperábilis, vagy metasztatikus ER-t expresszáló és a HER2-negatív emlőrákok képezik. A fulvesztrant egy intramuszkulárisan adagolható ösztrogénreceptor-antagonista, melynek nagy előnye, hogy nem idéz elő ösztrogén agonista hatásokat. Fulvesztranttal végzett nemzetközi klinikai vizsgálatokban egyrészről a szer hatásosságát vizsgálták, másrészről a terápia optimális dózisának meghatározására törekedtek.