A policisztás ovarium szindróma (PCOS) az egyik leggyakoribb, nőket érin­tő endokrinológiai, metabolikus kórkép a reprodukciós korban. Sokáig a velejáró menstruációs zavarok és meddőség miatt foglalkoztak vele, de az utóbbi évtizedekben, jobban megismerve a kórkép patofiziológiáját, egyre inkább előtérbe kerül a belgyógyászati szövődmények megelőzése/ kezelése.

Bevezetőt írni egy, az adott szakmát ke­retbe foglaló, annak újabb kihívásait taglaló kiadványba nem könnyű feladat. Igaz ez az a tudomány, orvostudomány bármely területére, így a szülészet-nőgyógyászatra is. Ugyanakkor egy ilyen jellegű bevezető elkészítésére szóló felkérés elis­merés és megtiszteltetés a szerző számára.

A teljesítőképesség fokozásának nem titkolt célja a koncentrálóképesség és nem utolsósorban a fizikai erő és izomtömeg növelése. Az egyéni telje­sítőképesség – koncentrálóképesség, fizikai erő – fokozása gyógyszerekkel vagy egyéb terápiás eszközökkel széles körben elterjedt és nem kockáza­tok nélküli eljárás. Ilyen célból sokszor minden kontroll nélkül juttatják a szervezetbe a terápiás dózis többszörösét, és az egészségkárosító hatás kiszámíthatatlan. A cikk nem az egyes izomnövelő készítmények élettani vagy terápiás hatásait kívánja összefoglalni, hanem a dopping célú felhasz­nálás mellékhatásaira fókuszál, érintve az egyre elterjedtebb táplálék- és étrend-kiegészítők ilyen irányú felhasználását.

Az endokrin hipertóniák – közülük is elsősorban a primer aldoszteronizmus – előfordulására gyakrabban számíthatunk a korábban feltételezettnél a hi­pertóniás betegek között. Egyes betegcsoportokban célzott szűrővizsgála­tok végzése, az érintettek kiemelése fontos feladat, hiszen az ilyen betegek kardiovaszkuláris kockázata fokozott, ami azonban a célzott terápiával megfelelően csökkenthető.

A mellékvese-incidentalómák klinikusi szemlélete az elmúlt évtizedekben több alkalommal átformálódott az új klinikai tanulmányok eredményei és a nemzetközi ajánlások fényében. A mellékvese-térfoglalások jelentős része hormonálisan inaktív, zsírgazdag kéregadenóma, amely egyszeri kivizsgá­lást követően további klinikai, endokrinológiai vagy radiológiai ellenőrzést nem igényel. A közlemény az aktuális európai ajánlást követve praktikus vezérfonalat kíván adni a mellékvese-incidentalómák menedzseléséhez.

A policisztás ovarium szindróma (PCOS) a második leggyakoribb, nőket érintő endokrin kórkép. A klasszikus kritériumok mellett megjelenhet diabetes mellitus, obezitás, inzulinrezisztencia. Kései szövődményei közül kiemelendők a kardiovaszkuláris események és a krónikus anovuláció miatt kialakuló meddőség. D-vitamin-hiány számos kórkép hátterében állhat. PCOS-betegek vizsgálata során alacsonyabb D-vitamin-szintek igazolódtak. A D-vitamin-hiányos PCOS-betegek nagy dózisú D-vitamin-pótlása ígéretes terápiás lehetőség.

Egy 24 éves tünetmentes férfi tbc-szűrés céljából mellkasi röntgenfelvételt ké­szíttetett. Légzési panasza, szívdobogásérzése, mellkasi fájdalma vagy ödé­mája nem volt. Kórtörténetében szkoliózison kívül egy ritka genetikai rend­ellenesség: Rubinstein–Taybi-szindróma szerepelt, amelynek jellemzői az alacsony termet, a széles hüvelyk- és nagylábujjak és a hirzutizmus, továbbá gyakran intellektuális károsodást okoz.

Újabban világszerte megélénkült a dermatológusok érdeklődése a bőr endokrinológiai sajátosságai iránt. A hormonreceptorok sejtszintű exprimálásával és számos hormon és hormoncsoport szintézisével, vagy éppen hormonok speciális aktiválásával és inaktiválásával, illetve a bőrben (is) termelődő biológiailag aktív hormonok felszabadulásával kapcsolatos új ismeretek alapján a bőrt joggal tekinthetjük endokrin szervnek.