56 éves férfi betegünknél köhögés, hátfájás hátterében metasztatikus vesedaganat került leírásra, amely az első vonalas kombinált immunterápia után adott másodvonalas cabozantinib kezelés mellett 15 hónapja stabilan tartható.

A nyirokcsomókba bekerült emlőráksejtek képes lehet átprogramozni a nyiroksejteket, hogy azok toleránssá váljanak a tumorsejtekkel szemben.

A tirozin-kináz gátló (TKI), majd az immun-ellenőrzőpont gátló (IO) kezelések rutinszerű elterjedése eredményeként a IV-es stádiumú betegség prognózisa jelentősen javul az elmúlt  15 évben. Az újabb kombinációk (TKI-IO és IO-IO) tovább javíthatják a betegek életkilátásait.

Egy idős vesetumoros beteg esetét mutatjuk be, melyben az első vonalbeli kezelés ellenére jelentkező progresszió miatt cabozantinibterápiára váltot­tunk. A csontáttétek miatt radioterápiával is kiegészített második vonalbeli kezelés a betegség stabilizálódását eredményezte, a beteg állapota jelenleg hosszabb távon is jól kézben tartható.

A tumor indukálta hypercalcaemia az egyik leggyakoribb anyagcsere-rend­ellenesség daganatos betegeknél. Kialakulásában elsősorban a humorális és a csontáttétek indukálta hypercalcaemia játszik szerepet. Az időben diagnosztizált esetek jól kezelhetők hidrálással és biszfoszfonátok, kalcitonin vagy denoszumab adásával.

Egy új tanulmány kimutatta, hogy a rákos és tünetmentes csontáttétekben szenvedő betegek profilaktikus sugárkezelése a csontrendszeri problémák nemcsak csökkentése mellett túlélést is javítja. 

Intervenciós radiológiai eljárásokat az onkológiai kezelések minden sza­kaszában használunk. A képalkotással irányított mintavételeken kívül szá­mos, képalkotással irányított intervenciós terápia is rendelkezésre áll. Ebben a cikkben a legfontosabb, már elterjedt módszerekről, különösen a transzar­tériás embolizációkról és a perkután ablációkról, valamint néhány új terápiás lehetőségről, például a nagy intenzitású fókuszált ultrahangról lesz szó.

A pajzsmirigy papillaris carcinomája és annak sokszervi áttétei ellenére hosszú túlélést sikerült elérni. Több műtét, többszöri radiojód-kezelés, há­romféle besugárzás és éveken át tartó multikinázgátló kezelés történt. Az eset ismertetését a sokféle terápia, a hosszú túlélés és a felmerülő orvos­etikai kérdések indokolták.

A KRAS-mutációs státusz klinikai és terápiás relevanciája jelenleg nem ismert csontáttétet adó tüdő-adenokarcinómában (LADC). Ennélfogva célunk volt a KRAS-mutáció túlélésre kifejtett hatásának vizsgálata e betegpopulációban az
alkalmazott biszfoszfonátterápia (BTx) és sugárterápia (RTx) függvényében. Tanulmányunk során összesen 134, csontáttétet
adó LADC-vel diagnosztizált beteg adatait elemeztük. A betegeket a KRAS-mutációs státuszuk, valamint az alkalmazott kezelési stratégia alapján csoportosítottuk. Az egy-
(p=0,008) és többváltozós (p=0,004) túlélési analízisek alapján megállapítottuk, hogy a KRAS-mutáció megléte független negatív prognosztikai tényező a vizsgált betegkohorszban. Mind a BTx, mind az RTx jelentősen növelte a betegek túlélését, ugyanakkor kedvező hatásuk kifejezettebb volt KRAS vad típusú daganatok esetén. Végezetül kiemelendő, hogy a BTx és RTx együttes alkalmazása a KRAS-mutációs státusztól függetlenül jobb túléléssel társult (a monoterápiával szemben). Összességében tanulmányunk hozzájárulhat új, a KRAS-mutációs státusz függvényében kialakított terápiás stratégiák kidolgozásához csontáttét adó LADC-ben. Magy Onkol 65:103-111, 2021

A „csontvédő” gyógyszerek meghosszabbíthatják a túlélést kasztráció-rezisztens, csontáttétes prosztatarákban.