Az élesztőgombák közé tartozó Candida genus a természetben szinte bárhol megtalálható, az emberben a normál flóra tagja lehet. Normál kö­rülmények között nem patogén, kóroki szerepe legtöbbször valamilyen immunszuppresszív állapotot feltételez. Egyesek a modern medicina beteg­ségének is nevezik, mivel a betegségre hajlamosító tényezők között a széles spektrumú antibakteriális kezelés, a tartós intravénás katéterek, a protézisek, a parenterális táplálás, a citotoxikus kezelés, valamint a szervtranszplantációt követő immunszuppresszív terápia szerepelnek. Számtalan faja közül orvosi szempontból legjelentősebb a C. albicans és a C. glabrata.

Tudományosan alátámasztott, hogy a teljes értékű, túlnyomórészt növényi alapú étrend segít megőrizni az egészséget és csökkenti a krónikus betegségek kockázatát, és a fehérjebevitel miatt sem kell aggódni.

A neuroblasztóma kialakulásának folyamatát tárták fel a kutatók, és egy olyan új hatóanyagot is kifejlesztettek, amely gátolja a folyamatot elindító fehérjét.

Csecsemők korán megkezdett orális immunterápiája csökkenti a későbbi allergiás reakciók hevességét.

Az első életévekben a bél mikrobiótája különösen érzékeny a környezeti hatásokra, melynek hosszútávon számtalan kórkép kialakulásában lehet szerepe.

Az egy adagban (RSV szezonban a születéskor, egyébként az RSV szezon kezdetén) beadott nirszevimab oltás hatására drasztikusan, 83%-kal csökkent az RSV-fertőzött csecsemők hospitalizációja.

Egy öt hónapos kislányt hoznak orvos­hoz egy hete súlyosbodó bőrelválto­zás miatt. A kiütés 6 héttel korábban jelent­kezett az arcon, majd a pelenkával fedett bőrterületen, a végtagokon és a mellkason is megjelent. Gyógynövényekkel, hintő­porral és – az édesanya elmondása szerint – „antibiotikumtartalmú kenőccsel” kezel­ték, de a tünetek továbbra is fennálltak. Az elváltozások nem viszkettek, bár a kislány korábban ingerlékenynek tűnt. Egyéb tü­netekről (többek között lázról, szemészeti eltérésekről, köhögésről, nehézlégzésről, hányásról, hasmenésről, az étvágy megvál­tozásáról, a haj vagy a köröm eltéréseiről) nem számoltak be.

 A DiGeorge-szindróma az egyik leggya­koribb szubmikroszkopikus strukturális kromoszóma-rendellenesség. A kór­kép incidenciája 1:4000–6000 élveszülés.1 Magyarországon a 1:12 500 élveszülésre jutó gyakoriságával a kórkép aluldiagnosz­tizált.² A kórkép kialakulásáért a 22q11.2 kromoszómarégiót érintő mikrodeléció a felelős. Ezen kromoszómarégiót érintő genetikai eltérések leírására különböző szindrómák hátterében került sor, mint a velocardiofacialis, Cayler-cardiofacialis, conotruncalis anomália, arc- és Sedlackova-szindróma.³ A felsorolt szindrómák mind­egyike tünetileg több-kevesebb átfedést mutat a DiGeorge-szindróma tüneteivel, ezért az e kromoszómarégióhoz tarto­zó mikrodeléciós kórképeket 22q11.2DS (22q11 deléciós szindróma) néven foglaljuk össze. A 22q11 régió mikrodelécióját nem szindrómás conotruncalis eltéréssel rendel­kező egyének esetében is igazolták.⁴ A kór­kép jelentőségét az adja, hogy az egyik leggyakrabban előforduló mikrodeléciós szindróma, és egyike a legszélesebb kör­ben dokumentált szindrómáknak.

Hazánkban a bejelentett zoonózisok száma enyhén csökkenő trendet mu­tat, ennek ellenére jelentős gazdasági, társadalmi és közegészségügyi ter­het jelentenek. Az újonnan felbukkanó fertőzések többsége is zoonotikus eredetű (pl. COVID-19, majomhimlő).