Új adatok szerint a granulocyta-macrophág kolónia-stimuláló faktor (GM-CSF) elleni autoantitestek már évekkel a tünetek és a betegség megjelenése előtt jelzik a komplikált Crohn-betegséget.

A célzott terápiák jelentősen javították a gyulladásos és autoimmun reuma­tológiai kórképek, így a rheumatoid arthritis kezelését. A betegek kezelése során elsődleges a terápiaválasztás, melynek során mérlegre kell tenni a kitűzendő célt, a hatás és kockázat viszonyát és a betegpreferenciákat. Cikkünk az ezzel kapcsolatos legfontosabb megfontolásokat tárgyalja.

Az immunrendszer daganatellenes működése, a daganatok és az immun­rendszer kapcsolata, a daganatok eliminálása az immunrendszer által hosszú éveken át az orvosi, biológiai kutatások perifériájára szorult. Az immunrendszer komplex, bonyolult működése csak a múlt század végén végzett alapkutatások sora után nyert értelmezést.

Fázis II/III. vizsgálatok időközi eredményei szerint a plonmarlimab hatásosnak bizonyult a COVID-19 fertőzésben szenvedő betegeknél kialakuló citokinvihar megelőzésében.

Minden immunitás egyben sejtes immunitás is. Sejtek szerepelnek az im­munreakciók forrásaiként és célpontjaiként egyaránt. Sejtek vesznek részt közvetlenül vagy közvetve a veleszületett (természetes) immunitás minden mechanizmusában, valamint a szerzett (adaptív) immunválaszban is. Ami a közvetlen részvételt illeti, szűkebb értelemben a sejtek által végrehajtott-mediált immunitást nevezték korábban celluláris immunválasznak. A jelen összefoglaló célja a sejtközvetített (celluláris), T-limfocitákon alapuló im­munitás rövid jellemzése.

A viszketés az egyik legelviselhetetlenebb és leggyakoribb szubjektív tünet. Elsősorban a bőrhöz kapcsolódik, bár allergiás betegek időnként nyálkahártyák (torok-, szemnyálkahártya) viszketéséről is panaszkodnak. A viszketéssel járó bőrbetegségek és szisztémás betegségek mellett számos környezeti faktor (rovarcsípés, növények, a bőr kiszáradása) is okoz viszke­tést. Sokféle helyi és szisztémás kezelés közül válogathatunk.

A citokinviharral jellemezhető haemophagocytás lymphohistiocytosis (HLH) primer formájában genetikai eltérések vezetnek a citotoxikus sejtfunkció zavarához, míg a másodlagos formákban infekció, malignus betegség, gyul­ladásos reumatológiai kórkép, primer immunhiány vagy gyógyszeres kezelés provokáló szerepe feltételezhető.

Az összefoglaló a leggyakoribb, keratinocita eredetű bőrdaganatok és a melanóma kezelésében az utóbbi években bevezetett, törzskönyvezett, illetve pozitív I–III. fázisú klinikai vizsgálati eredményekkel rendelkező gyógyszereket tekinti át. 

Molekuláris mechanizmusok finoman beállított kölcsönhatása alakítja ki citokinek, hormonok és növekedési faktorok útján a csontanyagcsere homeosztázisát. A RANK/RANKL/OPG rendszer aktívan közreműködik az oszteoklasztok differenciálódásában és működésében, és számos kórélettani mechanizmus központi szereplőjének látszik. Az oszteoklasztok fokozott aktivitása destruktív gyulladásos jelenségekhez és/vagy oszteoporózishoz, az oszteoblasztok fokozott tevékenysége oszteopetrózishoz vezethet. A közlemény leírja az átépülésben fontos metabolikus útvonalakat, kiemelve a gyulladásnak a csontmetabolizmusra gyakorolt hatását és a klinikailag hasznosítható kutatási eredményeket.

Az elmúlt 40 évben nem sikerült a dacarbazinnál hatékonyabb (válaszarány 10%) szert fejleszteni melanóma ellen. A változás néhány éve következett be, részben a génhibákon alapuló szerek, részben az immunmodulánsok megjelenésével.