A kollagenózis a szisztémás autoimmun betegségek és a vasculitisek régeb­bi gyűjtőneve. A közlemény röviden összefoglalja a szisztémás autoimmun betegségekben szenvedő páciensek gondozása során a döntéshozatalt se­gítő klasszifikációs, aktivitási, remissziós kritériumokat, a szervi károsodás megítélésére szolgáló indexeket és a kezelési javaslatokat. Részletesebben tárgyalja az elmúlt évben a klasszifikációs kritériumokban, kezelési javas­latokban történt változásokat.

OSE Immunotherapeutics által finanszírozott 3. fázisú Atalante-1 vizsgálatban a Tedopi (OSE2101) vakcina előnyösnek mutatkozott az előrehaladott, nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegek második vagy harmadik vonalú kezelésében.

Az elmúlt években jelentős előrelépés történt a sclerosis multiplex hátte­rében zajló patológiai folyamatok feltárásában, mellyel együtt a betegek életminőségének javulását eredményező több új kezelési lehetőség vált elérhetővé.

A hematológiai malignitások immunterápiája az utóbbi 6 évben robbanás­szerűen fejlődött. A rendelkezésre álló CAR-T sejtes kezelések eddig kezel­hetetlen betegcsoportokban is rendkívül hatásosak, meghosszabbíthatják a betegek túlélését, akár tartós betegségmentességet is elérhetünk velük. 

A meddőség és a vetélések hátterében genetikai, hormonális, anatómiai, infektív, környezeti, hematológiai és immunológiai tényezők állhatnak. Az elmúlt időszak reproduktív immunológiai kutatásainak köszönhetően jelentősen megnőtt a meddőségi vizsgálati lehetőségek száma.

A daganatos progressziót folyamatos genetikai változások jellemzik, mivel a genom instabil. A daganatok immunérzékenysége a mutációs terheléssel (TMB) függ össze, aminek következménye a neoantigének keletkezése. Ugyanakkor az APOBEC DNS-hibajavító rendszer károsodása miatti TMB-emelkedés éppenhogy immunrezisztenciához vezet. Immunrezisztenciát okoz a HLA-I gének örökletes vagy szerzett károsodása is. Bár a PD-L1 gén amplifikációja fokozhatja a PD-1/PD-L1 gátlók iránti érzékenységet, az érintett kromoszómarégió (9p) károsodása az IFN-jelpálya kiesésével szintén immunrezisztenciához vezet. A fenti genetikai változások bármikor felléphetnek az áttétképzés során, ezért ezeket folyamatosan monitorozni kellene. Végül a daganatok és mikrokörnyezetük heterogenitása miatt felmerülhet a biomarker-analízisek elvégzése többszörös mintavétellel. Magy Onkol 63:173-182, 2019

A cikk új adatokat közöl a veseátültetést követő szteroidmentes vagy csök­kentett szteroidtartalmú immunszuppresszió lehetőségeiről, az élődonoros vesetranszplantációk donorait fenyegető perioperatív és hosszú távú koc­kázatok megítéléséről, valamint a dialízis szövődményeinek minimalizálá­sát segítő eszközökről és módszerekről.

Az őssejteket betegséglefolyást módosító, immunmoduláns, illetve regene­ratív célzattal felhasználó klinikai vizsgálatok előrehaladása kétségtelenül biztató, ám a legtöbbjük még korai fázisban van, s a közölt klinikai eredmé­nyek a terápiás hatás és a potenciális mellékhatások vonatkozásában nem egyértelműek. Az őssejtek alkalmazásának egységes szabályozása is nélkü­lözhetetlen ahhoz, hogy ez a feltétlenül kedvező, minimális invazivitással járó, egyénre szabható terápiás módszer számos, eltérő patogenezisű kór­formában valóban sikeres és biztonságos kezelési alternatíva lehessen.

A beteg – 60 év körüli, alacsony, túlsú­lyos vagy kissé elhízott hölgy – enyhe szeborreás bőrgyulladásának kezeléséhez kért szakorvosi segítséget. A bőr vizsgálata során elsősorban a felkaron szabálytalan alakú, fehéres, sima felszínű elváltozások­ra lettem figyelmes, melyek semmilyen panaszt nem okoztak, a betegnek nem is tűntek fel.

A fokozott hajhullás hátterében genetikai, hormonális, pszichés faktorok, illetve külső környezeti tényezők is állhatnak. Az elmúlt évtizedekben az immunológia és a genetika robbanásszerű fejlődésének eredményeként a fokozott hajhullás leggyakoribb formáinak hátterében álló genetikai, immunológiai eltérések feltérképezésében is óriási előrelépések történtek.