A demenciák egyre nagyobb terhet rónak az egészségügyi rendszerre. Mivel hatásos kezelési módok nem állnak rendelkezésre, az elsődleges megelőzés kiemelkedő jelentőséggel bír. A vaszkuláris demenciának és vélhetően az Alzheimer-kórnak is kockázati tényezője a magas vérnyomás. A kellő időben alkalmazott gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezeléssel legalábbis las­sítható a kognitív funkcióvesztés és késleltethető a demencia kialakulása.

A krónikus obstruktív betegek állapotát évek, évtizedek óta légzésfunkciós értékeik alapján ítéltük meg. A szakmai protokollok eszerint javasolták te­rápiájukat, és ehhez igazodott a gyógyszereik finanszírozása is. Mivel a kü­lönböző fenotípusok és az eltérő mértékben panaszos betegek kockázata nem csupán a spirometriás értékeiktől függ, új, ezen a kockázatbecslésen alapuló csoportbeosztás jelent meg először a szakmai, majd a finanszírozási protokollban. Ez utóbbi előírja a beteg csoportbeosztásának rögzítését a kórlapon/leleten. Érdemes tehát röviden összefoglalni és értelmezni a tü­dőgyógyászati leleteken felbukkanó új információkat.

A közeljövőben lehetőség nyílhat az elhízással társuló leptinrezisztencia sikeres kezelésére. A táplálkozás hatással lehet a leptinrezisztencia kiala­kulására, ezáltal megváltoztathatja az energiahomeosztázis neuroendokrin szabályozását. A leptin szerepet játszik az intesztinális táplálékfelvétel, a vérnyomás és a fertilitás szabályozásában, ugyanakkor számos gyulla­dásos és autoimmun betegséggel összefüggésbe hozható.

Az elhízás gyógyszeres kezelésében közel egy évszázada próbálkoztak efedrin- és amfetaminszármazékokkal, de ezeket napjainkra idegrend­szeri és kardiovaszkuláris mellékhatásaik miatt nagyrészt kivonták a for­galomból. Hazánkban 5 év óta nincs étvágycsökkentő gyógyszer, az USA-ban viszont 3 éve alkalmazzák a más hatásmechanizmusú, szelektív 5HT_2C szerotoninreceptor-agonista lorcaserint, kedvező eredményekkel.

Az urológiai gyakorlatban a prosztatitisz a leggyakoribb betegség az 50 évesnél fiatalabb férfiak körében. Általánosságban a „prosztatitisz” va­lamilyen infekció következtében kialakult kórképet jelent, de az újabban használatos „krónikus prosztatitisz/kismedencei fájdalom szindróma” diagnózis hátterében multifaktoriális, gyakran ismeretlen tényezők állnak. Jelen munkánkkal e kórképek pontosabb megismerésében igyekszünk segítséget nyújtani.

A világon a nők legalább 40%-a és a férfiak egyharmada küzd valamilyen szexuális funkciózavarral. E zavarok hátterében fontos tényező a tesz­toszteronhiány. Az utóbbi időben az USA-ban a tesztoszteronforgalma­zás közel ötvenszeresére nőtt. Hazánkban a férfiak primer és szekunder hipogonadizmusának kezeléséhez orális, injekciós és transzdermális ké­szítmények állnak rendelkezésre. Androgénhiányos nőknek tesztoszteron rutinszerűen nem adható.

A sztatinok szerepe az elsődleges és a másodlagos prevencióban már sok éve nem megkérdőjelezhető, és nem lesz vita tárgya a belátható jövő­ben sem. A cikk azokat a régi és új terápiás lehetőségeket állítja előtérbe, amelyekkel a súlyos familiáris hiperkoleszterinémiában szenvedő, illetve a sztatinokat nem toleráló betegek kardiovaszkuláris kockázata jó eséllyel jelentősen csökkenthető.

A helyes táplálkozás hozzájárul az egészség megőrzéséhez, helyreállí­tásához, javítja az életminőséget. A kor előrehaladtával egyre nagyobb a malnutríció kockázata, melynek szűrése és az egyénre szabott táplálkozási terv elkészítése fontos eleme az idősek gondozásának.

Idős betegeink panaszai között nem ritka az étkezés közben előforduló krákogás, köhécselés, köhögés, amit megfigyelhetünk a család és a baráti kör idősebb tagjai társaságában is. Rossz szokásról lenne szó? A gyakori bronchitisz lenne az ok? Az időskor leggyakoribb hálálozási okát, a tüdő­gyulladást vajon minden esetben a hosszan tartó fekvésre, az immunrend­szer gyengeségére kell visszavezetni? Az orvostudomány újabb eredményei közé tartozik az időskor funkciózavarainak részletes feltárása – így a nyelési zavaroké is. A preszbifágia közelebbi ismerete differenciálja a válaszadást az imént feltett kérdésekre.

A FORTA lista 2008-tól kidolgozott klasszifikációs rendszer, melynek célja, hogy az idős betegek gyógyszerelésének minőségét javítsa. A beosztás A (nélkülözhetetlen), B (előnyös), C (kérdéses) és D (kerülendő) kategóriákat különböztet meg. Csak úgy alkalmazható, ha a beteg orvosi adatai ismerete­sek. A FORTA-t be kell ágyazni az idős betegekkel kapcsolatos diagnosztikai és terápiás tevékenységbe. Az eddigi validálások egyértelműen igazolják, hogy alkalmazásával az idősek gyógyszerelésének minősége javul.