A Polμ nevű fehérje alapvető szerepet tölt be a gyulladásos reakciók szabályozásában - a felismerés új típusú kezelésekhez vezethet.

Az új fejlesztés folyamatos adatszolgáltatást nyújt a légúti élettani funkciókról, így a szövődmények jóval korábban felismerhetők és kezelhetők.

Hatékonyan csökkenthetők a katéterhasználathoz köthető húgyúti fertőzések egy speciális polimeres bevonattal.

Két, eredetileg onkológiai felhasználásra engedélyezett hatóanyag alacsony dózisban képes gátolni a bélhám kóros stresszválaszát, elősegítve a barrier természetes regenerációját.

Az Európai Reumatológiai Társaságok Szövetsége frissítette a gyulladásos ízületi betegségekben vagy osteoarthritisben élők fizikai aktivitására vonatkozó ajánlásait.

A betegség súlyossága egyértelműen összefügg az elalváshoz szükséges idő hosszával, az alvás időtartamával és a memóriazavarok mértékével.

A ketogén étrend csökkentheti a hasnyálmirigy terhelését, és javíthatja a béta-sejtek inzulintermelő képességét 2-es típusú cukorbetegségben.

A hibás térszerkezetű fehérjék aránya már 7 évvel a neurodegeneratív betegségek diagnózisa előtt megugrik a bélmikrobiomban.

A pszichológiai stressz és a daganatos betegségek közötti kapcsolat a közbeszédben gyakran oksági narratívaként jelenik meg, azonban ezt a jelenlegi tudományos evidenciák nem támasztják alá. Epidemiológiai és prospektív kohorsz­vizsgálatok alapján a pszichológiai stressz önálló karcinogén tényezőként nem igazolható, és populációs szinten nem mu­tatható ki konzisztens összefüggés a stressz és a daganatok incidenciája között. Egyes pszichoszociális tényezők – így a maladaptív coping stratégiák vagy a tartós distressz – mér­sékelt, nem konzisztens kapcsolatot mutathatnak bizonyos klinikai kimenetelekkel (pl. túlélés, kiújulás), azonban ezek az eredmények heterogének és módszertani korlátokkal terheltek. A pszichoonkológiai intervenciók igazoltan csök­kentik a pszichés distresszt és javítják az életminőséget, miközben a daganat biológiai progressziójára gyakorolt köz­vetlen kauzális hatásuk nem bizonyított. Ennek megfelelően a pszichoszociális ellátás klinikailag indokolt, a biológiai oksági narratíváktól egyértelműen elhatárolva.

Magy Onkol 70:161-167, 2026

Cancer drug resistance remains one of the greatest barri­ers to durable therapeutic success. Here, we reframe resis­tance as a dynamic landscape shaped by transporter‑me­diated efflux, reversible drug‑tolerant persister states, and therapy‑induced senescence. This review highlights areas where our group has made substantial contributions, with a particular focus on our own experimental and conceptual advances. We show how P‑glycoprotein (P-gp) overexpres­sion, traditionally viewed as an obstacle sustaining cancer multidrug resistance (MDR), creates exploitable metabolic vulnerabilities, enabling the development of MDR‑selective compounds. We demonstrate that persister cells rely on transient P‑gp–mediated detoxification, revealing a thera­peutic window during drug‑free intervals. We further show that senescence is not a terminal fate but a relapse‑initi­ating state requiring targeted intervention. Finally, we il­lustrate how pharmacokinetics and dosing schedules can be harnessed to reshape tumor evolution, culminating in LiPyDau, a next‑generation liposomal anthracycline with durable activity against resistant tumors. Together, these insights outline a unified strategy for anticipating, inter­cepting, and ultimately overcoming cancer drug resistance.

Magy Onkol 70:118-127, 2026