9
Orvostovábbképző Szemle XXI. évf. 9. szám, 2014. szeptember
•
Az infektológia hazai helyzete és feladatai – bevezető
infektológiai képzés. A gasztroenteroló
giai szakvizsga és az üzemorvosi szak-
vizsga megszerzéséhez 1 hónap, illetve
2
hét fertőzőosztályos gyakorlatot ír-
nak elő. Az infektológiai szakvizsgá-
hoz ugyanakkor kötelező a háziorvo-
si gyakorlat. A helyzet paradox voltát
jelzi, hogy a lázas beteg, a hasmenésben
szenvedő beteg először infektológiai
képzésben nem részesült háziorvosát
keresi fel. A bőr-/lágyrészfertőzéssel
bőrgyógyászhoz fordul a beteg, húgy-
úti fertőzéseket urológus, nőgyógyász
és háziorvos egyaránt ellát. Tüdőgyul-
ladást a háziorvos, pulmonológus a tü-
dőgondozóban, tüdőosztályon kezel.
Elvárható lenne, hogy a felsorolt szak-
területeknek legalább a szinten tartó
tanfolyamain infektológus beszéljen
a fertőző kórképek diagnosztikájáról és
kezeléséről. A belgyógyászati szinten
tartó tanfolyamok tematikájában is mi-
nimálisan van jelen az infektológia.
Az infektológus utánpótlás meg-
felelő számú képzése is megoldatlan.
A kis ágyszámú és létszámgondokkal
küzdő infektológiai osztályokon nem
nyílik mód a korszerű infektológiai
ismeretek megszerzésére, hiszen nem
lehet hosszabb időre nagy centrum-
ba küldeni a szakvizsgára készülő-
ket, mert akkor az osztályok műkö-
désképtelenné válnak. A tradicionális
szemlélet szerint működő fertőzőosz-
tályok nem jelentenek vonzerőt a fia-
talok számára. Az infektológiai szak-
vizsgát szerzőknek ismerniük kellene
a csökkent védekezőképességű betegek
(
hemopoetikusőssejt-transzplantáltak,
szolid szerv transzplantáltak, bioló
giai kezelésben részesülők) fertőzései-
nek speciális problémáit, járatosak kell
hogy legyenek a HIV-pozitívak keze-
lésében, jártasságot kellene szerezniük
a védőoltásokkal, az infekciókontrol-
lal, az antimikrobás szerek farmakoló-
giájával kapcsolatban.
Országos Infektológiai Intézet
Az infektológiának nincs orszá-
gos intézete. Korábban a budapes-
ti László Kórház névlegesen ezt
a funkciót töltötte be. A vidéki fer-
tőzőosztályok számára a progres�-
szív betegellátásban jelenleg is a leg-
felső szintet jelentik az Egyesített
Szent István Szent László Kórház
infektológiai osztályai. Amíg a Lász-
ló Kórház önálló volt, felmerült az
országos intézetté válás kérdése,
de ez később lekerült a napirend-
ről. Bár 2010-ben ismét felmerült az
Országos Infektológiai Intézet lét-
rehozásának gondolata, a szakma
reményei rövid idő alatt szertefosz-
lottak. A Szent István és Szent Lász-
ló Kórház egyesítése után az ország
egyik legnagyobb kórházában az
infektológiai ágyak száma jelentő-
sen csökkent, az infektológia vesztett
súlyából.
Szakmai irányelvek
Egy országos intézet vagy a szakma
tudományos társasága, a Szakmai
Kollégiumon belül működő tagozat
és tanács dolgozza ki vagy adaptál-
ja a legfontosabb kórképek irányelveit.
A szakmai irányelveket egyes orszá-
gokban a tudományos társaságok dol-
gozzák ki, de mindig multidiszcip-
lináris alapon. Az irányadó külföldi
irányelvek szerzői között mikrobioló-
gust, infektológust és az érintett szak-
mában dolgozó klinikust egyaránt
találunk.
4,5,9,10
Nem szabad azonban
elfelejteni, hogy az irányelvek egyma-
gukban nem jelentenek minden gond-
ra megoldást, mert a betegágy mellett
nemcsak az irányelvek betartására kell
törekedni, hanem a korábban meg-
szerzett ismeretek innovatív használa-
tára is.
Összegzés
Az infektológia a fertőzőosztályokon
történő betegellátáson kívül nyi-
tott kell hogy legyen minden más
szakterület infektológiai problémái
ra. A biztonságos betegellátás érde-
kében a klinikai mikrobiológiával
és az infekciókontroll szereplőivel
együttműködve konzultatív szak-
maként kell hogy segítséget nyújt-
son. A szakterület gondjainak meg-
oldására közös erőfeszítésekre van
szükség. A helyzet az elmúlt években
nem javult – hasonló gondolatokat
korábban is megfogalmaztak a szak-
ma képviselői.
8,9
Levelezési cím:
Irodalom:
1.
Mulatero F. Bonnardei V. Micolaud C. The
way forward for fast microbiology Clin Microbiol
Infect 2011;17:661–667
2.
Baron EJ, Miller JM, Weinstein MP, et
al. A guide to utlization of the microbiology
laboratory for diagnosis of infectious diesaeses:
2013
recommendations by the Infectious Diseases
Society of America (IDSA) and the American So-
ciety for Microbiology (ASM). Clinical Infectious
Diseases 2013;57(4):485-458
3.
Dellit TH, Owens RC, McGowen JE, et al.
Guidelines for developing an institutional
program to enhance antimicrobial stewardship.
Clinical Infectious Diseases 2007;44(2):159–177
4.
Dixon J, Duncan CJA. Importance of
antimicrobial stewardship to the English National
Health Service. Infection and Drug Resistance
2014;7:145–152
5.
Kang J, Sickbert-Bennett EE, Brown VM,
Weber DJ, R0utala WA. Changes in the incidence
of health care-associated pathogens at a university
hospital from 2005 to 2011. Am J Infect Control
2014;42(7):770–775
6.
Loverday HP, Wilson JA, Pratt RJ, et al.
National Evidence-Based Guidelines for
Preventing Healthcare-Associated Infections
in NHS Hospitals in England. J Hosp Infect
2014;84(
Suppl):S1–S70
7.
Tacconelli E, Cataldo MA, Dancer SJ, et al.
ESCMID guidelines for the management of the
infection control measures to reduce transmission
of multidrug-resistant Gram-negative bacteria
in hospitalized patients. Clin Microbiol Infect
2014;20(
Suppl I):1–55
8.
Szalka A. Van-e szükség infektológusokra?
LAM 2007;17:102–104
9.
Szalka A. Az infektológia változása az elmúlt
két évtizedben. LAM 2011;21:417–423
