77
Orvostovábbképzô Szemle XIX. évf. 12. szám, 2012. december •
Kardiológia: CLARIFY
trigliceridek, szérumkreatinin és he-
moglobin. A résztvevők gyógyszernap-
lót vezettek, a vizsgálatba történő beso-
rolás előtt (egy héttel korábban) kezdve.
Eredmények
A 33177 értékelt beteg iszkémiás szív-
betegségét középértékben 5 évvel (a
szélső kvartilisekben 2, illetve 9 év-
vel) korábban fölismerték. A betegcso-
port 59,6%-ának anamnézisében volt
szívizominfarktus, és 58,7%-ban tör-
tént PCI, míg 23,4%-ban bypass műtét.
A betegek 22,0%-a tapasztalt anginás
rohamokat, koronarográfiát 85,4%-ban
végeztek, és 61,9% esetében az iszkémia
tisztázása végett noninvazív eljárással
történt a diagnosztika.
A pulzus tapintásával számolt szív-
frekvencia 68,3±10,6 ütés/perc volt,
ugyanez az EKG tanúsága szerint
67,2
±11,4 ütés/perc értéknek adó-
dott: a kétféle mérés szoros korrelá-
cióban volt (0,81,
p
<0,0001). A be-
tegeket a pulzus tapintása alapján
három csoportba osztották:
<
60
ütés/
perc (n=9246, 27,9%), 61–69 ütés/
perc (n=9322, 28,1%) és
>
70
ütés/perc
(
n=14 609, 44,0%).
Az egyes alcsoportok között jelen-
tős különbségek adódtak: a legmaga-
sabb szívfrekvenciájú csoport tag-
jai fiatalabbak voltak, kevesebb volt
köztük a férfi és a kaukázusi rasszhoz
tartozó, kevesebbnél történt PCI vagy
CABG, viszont gyakrabban kerül-
tek kórházba szívelégtelenség, szélütés
miatt. Ezeknek a betegeknek az anam-
nézisében sűrűbben szerepelt aszt-
ma vagy COPD, hipertónia, cukorbe-
tegség, többen dohányoztak, és főleg
ülőmunkát végeztek. Gyakrabban volt
anginájuk és szívelégtelenségük (noha
a IV. NYHA-csoportba tartozókat ele-
ve kizárták a vizsgálatból). Szívizom-
iszkémia jelei is gyakrabban mutat-
koztak ebben az alcsoportban.
A vizsgált betegek 75,1%-a szedett
béta-blokkolót, 9,8%-uk ivabradint,
2,5%-
uk digitáliszkészítményt, 5,8%-
uk verapamilt vagy diltiazemet, 2,9%-
uk amiodaront vagy dronedaront.
A negatív kronotrop hatású szerek
medián értéke egy volt. A magas szív-
frekvenciájú vizsgálati alanyok rit-
kábban kaptak béta-blokkolót, vi-
szont gyakrabban ivabradint vagy
digoxint, mint a lassabb szívműkö-
désűek. Leggyakrabban bisoprololt
rendeltek (34,1%), majd a metoprolol-
tartarát következett (15,5%), aztán
az atenolol (15,1%), a metoprolol-
szukcinát (12,5%), a carvedilol (11,6%)
és a nebivolol (5,6%). Minden más mo-
lekula 2% alatti gyakorisággal került
a betegekhez.
A hipertónia nem befolyásolta a bé-
ta-blokkoló adását. A béta-blokkolóval
kezelt betegek pulzusszáma 67,6±10,4,
a béta-blokkolót nem szedőké pedig
70,3
±11,2 volt. A betegek 14,4%-a in-
tolerancia vagy kontraindikáció miatt
nem kapott béta-blokkolót. Ilyen
gyógyszert 24 910 betegnek rendeltek,
és ezek 41,1%-ának a szívfrekvenciája
legalább 70 ütés/perc volt. Ez a szív-
frekvencia minden feltételtől függet-
lenül gyakoribb és súlyosabb anginás
panaszokkal, gyakoribb szívizom-
iszkémiával járt, és az ilyen szívfrek-
venciájú betegek ritkábban szedtek ne-
gatív kronotrop hatású gyógyszert.
A klinikus megjegyzései
Noha a koszorúér-betegségben szen-
vedők háromnegyede szedett béta-
adrenerg receptor blokkolót, a járó-
beteg-rendelésen kezelt iszkémiás
szívbetegek csaknem felének a nyu-
galmi pulzusszáma meghaladta
a 70/perc frekvenciát. Ráadásul a bé-
ta-blokkolót szedő betegek olyan
adagot kaptak, hogy 41%-uknak
a pulzusszáma továbbra is megha-
ladta a 70 ütés/perc értéket. Sok,
a CLARIFY vizsgálatban részt vevő
koszorúérbeteg klinikai státusa iga-
zolta, hogy már az ilyen mértékű
tachikardia is növeli az anginás ro-
hamok prevalenciáját és súlyossá-
gát, valamint a szívizom-iszkémia
prevalenciája is fokozódik.
A gyors nyugalmi szívműködés az
iszkémiás szívbetegség egyik legfonto-
sabb kockázati tényezője.
2
A CLARIFY
tanulmányban a szívfrekvencia lassí-
tására a legtöbb betegnek béta-blokko-
lót rendeltek, de erre intolerancia vagy
kontraindikáció miatt (14,4%) gyakor-
ta nem volt mód. Érthető, hogy minden
tizedik vizsgált személy ivabradint sze-
dett és a vizsgálók is leírták, hogy ép-
pen a magas szívfrekvenciájú betegek-
nek gyakrabban rendelték az ivabradint
vagy a digoxint, mint valamelyik béta-
blokkolót.
Az előbbi adatok azt jelzik, hogy
a stabil állapotú, de bizonyítottan ko-
szorúér-betegségben szenvedő betegek
szívfrekvenciája az eddiginél is jobban
csökkenthető, ami a béta-blokkoló ké-
szítmények adagjának emelésével álta-
lában biztonságosan elérhető. Annak
fölméréséhez, hogy ez milyen mérték-
ben javítja a tüneteket, az iszkémia fo-
kát és a kardiovaszkuláris események
kockázatát, további vizsgálatokra van
szükség.
Az ismertetés a következô közlemény alapján készült:
•
Steg PG, Ferrari R, Ford I, Greenlaw N, Tardif J-C,
Tendera M, Abergel H, Fox KM, for the CLARIFY
Investigators. Heart rate and the use of beta-blockers
in stable outpatients with coronary disease. PLoS
ONE 2012,7(5), elôzetes elektronikus közlés
Levelezési cím: [email protected]
Felhasznált irodalom:
1.
Levine HJ. Rest heart rate and life expectancy.
J Am Coll Cardiol 1997;30:1104–1106
2.
Arnold JM, Fitchett DH, Howlett JG, Lonn
EM, Tardif J-C: Resting heart rate: Amodifiable
prognostic indicator of cardiovascular risk and
outcomes? Can J Cardiol 2008;2 (Suppl.A):3A–8A
