10
Szimpózium
individuum szubjektív részvételéről, az
egyes fázisokban leghatékonyabb inter-
venciókról birtokolt tudásunkat.
A stressz, különösen a korai életsza-
kaszban átélt megterhelő élmények tar-
tós szenzitizáló, kórnemző hatása régóta
ismert. A pontos mechanizmus feltárá-
sához vezető út egyik mérföldkövét je-
lentik az innovatív genetikai módszerek,
melyek az epigenetikai faktorok koráb-
ban nem ismert, meghatározó szere-
pére világítanak rá: arra, hogy miként
befolyásolják külső események a genom
funkcionális állapotát. Falus András és
munkatársai remek áttekintést adnak
a terület legfrissebb eredményeiről.
Az említett írások elolvasása után
könnyen megérthető a pszichiátriai
betegségek több szintű, komplex kór-
eredete: a genetikailag megalapozott
vulnerábilitás, a (kedvezőtlen) környeze-
ti hatások, az egyén individuális reakció-
módjai, a szűkebb és tágabb környezet
viszonyulásmódja alkotta kölcsönhatás-
ban formálódik a zavar, és a lefolyást, ki-
menetelt is e tényezők hatásának eredője
határozza meg. Szükségképpen a kor-
rekciós intervencióknak is komplexek-
nek és differenciáltaknak kell lenniük,
mindenkor a zavar stádiumának és
a realitás korlátainak figyelembevételé-
vel. Kővári Edit közleménye a rehabilitá-
ció eszköztárának áttekintésével mutatja
be a biológiai, pszichés és szociális as-
pektusokból igénybe vehető eszközöket,
melyek végső célja az egyéni jóllét mel-
lett a társadalmi környezetben elérhető
legjobb működési színvonal. A kihívás
összetettségéből következik a pszichiát
ria magasan képzett emberi erőforrás
iránti igénye. A realitás korlátait sok
esetben nemcsak az egyes betegségek
törvényszerűségei, a lefolyás tüneti, agy-
szerkezeti és közösségi szempontból is
progresszív jellemzői jelentik, hanem
a rendelkezésre álló anyagi források is.
Az egészségügy mai helyzetében a pszi-
chiátria különösen deprivált helyzetben
van. A hatályos finanszírozási rendszer
a pszichiátriai ellátásokhoz a valós költ-
ségeket nem fedező térítéseket rendel.
A súlyos szakemberhiány (nem csak
orvoshiány!) mellett a betegek, illetve
a pszichiátria irányában különböző álar-
cokban jelentkező diszkrimináció állan-
dó kihívást jelent a szakmának.
Amentális egészségügy szakembe-
rei természetesen új utakat is keres-
nek, hogy lépést tarthassanak a korral.
Amedicinába is bevonuló információs
technológia hasznosításának egyik lehe-
tőségéről, a weben keresztül végzett pszi-
choterápiáról ír Purebl György. Számos,
néhány éve még a tudományos-fan-
tasztikus irodalom világába utalt mód-
szer ma már a mindennapok része. Az
Egyesült Királyság állami egészségügyi
szervezete egy kaliforniai informati-
kai céggel közös vállalkozásban üzemet
alapított, ahol „okostablettákat” gyár-
tanak. A tablettába implantált mikro-
csip a gyomorban kioldódik, jelet küld
a beteg karjára helyezett tapaszban lévő
adóvevőhöz, amely a kezelőorvos vagy
a hozzátartozó okostelefonos alkalma-
zását tudósítja arról, hogy megtörtént
a gyógyszer bevétele. A compliance el-
lenőrzése mellett a rendszer monitoroz-
ni tud számos egyéb paramétert, pl. az
alvásmintázatot, a fizikai aktivitást.
Visszautalva a DSM-re: a korábbi ver-
ziókban a szkizofrénia diagnózisának
feltétele volt, hogy a beteg téveszmé-
je bizarr legyen. Ezt a kikötést ejtették,
a régebben bizarrnak minősített gon-
dolatok (szkizofréniában gyakori tév-
eszme pl. a mikrocsip a fejben) jórészt
napi valósággá váltak. A távolabbi jövő-
ben pedig várhatóan a pszichiátriában
is a terápiás repertoár részévé válnak
a bionikus módszerek. Ezen a ponton
nyerhetnek praktikumba fordítható ér-
telmet a normál és kóros idegi hálóza-
tok működését regionálisan lokalizáló
kutatások eredményei. A Parkinson-be-
tegség kezelésében már bevett gyakor-
latnak számít a mély agyi stimuláció
(2013-
ig több mint 100000 „pacemaker”
beültetésére került sor), és az USA-ban
újabban a terápiarezisztens kényszerbe-
tegséget is befogadták a beültetés indi-
kációi közé. A terápiarezisztens súlyos
depressziók esetében kísérleti stádium
ban van a mély agyi stimuláció adaptá-
lása. A komplikált neurotranszmitter-
szabályozás miatt nehezen korrigálható,
kórnemző neurokémiai eltérések talán
nem olyan sokára elektronikus bypass
révén megkerülhetők, kijavíthatók lesz-
nek. Ennek ígéretét azok a prognózisok
hordozzák, melyek szerint – minthogy
a számítógépek komputációs kapacitása
évente megduplázódik – kb. 15 év múlva
az agy működése teljes mértékben mo-
dellezhető lesz, ami előrelátható módon
új morális és etikai dilemmákat is felvet.
Az írás elejéhez visszakanyarodva
leszögezhetjük, hogy a legújabb diag
nosztikus rendszerek is pragmatizmus-
ra kényszerülnek, így szükségszerűen
redukcionisták. Amellett, hogy funkció
juk nem csak a szakma irányelveinek
megmutatása, összehangolása, a hatósá-
gok, a finanszírozási testületek, a biz-
tosítók igényeinek is meg kell felelniük.
További elvárás a kutatások eredményei
nek integrálása, a szemlélet formálása.
A DSM 5-ben ezt a törekvést illusztrálja
kiválóan a bipoláris affektív zavar po-
zíciójának változása. Amár Kraepelin
által is megfogalmazott, de feledésbe
merült hipotézist az elmúlt évtizedben
meggyőző eredmények igazolták: a bi-
poláris affektív zavar és az unipoláris
depresszió független entitások, eltérő jel-
legzetességekkel a tünettanban, lefolyás-
ban, terápiás válaszokban, családi hal-
mozódásban. Ennek megfelelően a DSM
rendszer történetében most először a bi-
poláris affektív zavar és a depressziós
epizód külön kategóriákba került.
