Állandó rovat
96
tik el, ugyanakkor klinikai vizsgálatok
igazolják, hogy a sikeresen kezelt és
hosszú távon rendszeresen gondozott
major depressziós betegek öngyilkos-
sági kockázata – az egyéb szövődmé-
nyek veszélyével együtt – rendkívül
nagy mértékben csökken. Közgazda-
sági elemzések igazolták, hogy a nem
kezelt depresszió okozta társadalmi
kár (öngyilkosság, munkából való ki-
esés stb.) jóval nagyobb a depresszió
korszerű kezelésének költségeinél.
A major depresszió pszichológiai
és biológiai háttere
A depresszió csak igen ritkán alakul ki
autonómmódon (külső behatások nél-
kül). Az esetek döntő többségében nega-
tív életesemények (veszteségek, konflik-
tusok, tartós munkahelyi vagy családi
stresszhelyzet) provokálják a depres�-
sziót, elsősorban az arra pszichológiai-
lag és/vagy biológiailag hajlamos egyé-
neknél. A betegség az esetek több mint
50%-
ában családi halmozódást mutat:
a depressziós betegek vérrokonai kö-
zött a betegség kb. háromszor-négyszer
olyan gyakori, mint a teljes népességben.
A depresszióra való biológiai hajlam té-
nyét igazolják azok a vizsgálatok is, ame-
lyek szerint egypetéjű ikerpárok mind-
két tagja háromszor-négyszer olyan
gyakran betegszik meg depresszióban,
mint a kétpetéjű ikerpárok vagy a nem
iker testvérpárok mindkét tagja.
A depresszió kialakulásában a köz-
ponti idegrendszer három ingerü-
letátvivő anyagának (szerotonin,
noradrenalin és dopamin) van kiemel-
kedően fontos szerepe. Major depres�-
szióban az említett kémiai anyagok ter-
melődése a központi idegrendszerben
csökken, a depresszió ellen ható gyógy-
szerek ezt az anyagcserezavart korrigál-
ják. Fontos annak ismerete, hogy a de-
pressziót csökkentő gyógyszerek hatása
csak a kezelés második hetének eltelté-
vel, gyakran csak a harmadik héten je-
lentkezik, így az első 1-2 hétben lénye-
ges javulás még nem észlelhető.
A major depresszió kezelése
Ma már számos igen hatásos, komo-
lyabb mellékhatások veszélye nél-
kül szedhető készítmény van forga
lomban. Közülük a leggyakrabban
a szerotoninforgalmat befolyásoló
antidepresszívumok használato-
sak, de az újabb generációs antidep
resszívumok változó arányban és más
módon a dopamin, a noradrenalin és
a melatonin anyagcseréjére is hatnak.
Ha unipoláris major depresszió
ban a megfelelő adagban szedett
antidepresszívumok hatására javu-
lás/gyógyulás következik be, utána
a korai visszaesés elkerülése végett
még hosszú hónapokig kell szed-
ni ezeket a szereket. Mellékhatá-
sok főleg kezdetben jelentkezhetnek,
ezek többnyire el is múlnak. A kor-
szerű antidepresszívumok mellék
hatásprofilja sokkal előnyösebb, mint
a régebbi (bár szintén hatásos) készít-
ményeké, ezért a betegek együttműkö-
dése jobb, és hosszú távon is jól segítik
a betegek tartós gyógyszeres kezelését.
A közhiedelemmel ellentétben az anti
depresszívumokhoz nem lehet hozzá-
szokni. A depressziót gyakran kísérő
szorongás és alvászavar miatt sok-
szor szorongásoldóval, altatóval kell
kiegészíteni a terápiát, elsősorban az
első néhány héten, amikor az antidep
resszívummég nem hat. Az antidep
resszívumokon kívül (néha azok mellett)
szükség lehet egyéb terápiás eljárások-
ra (pl. fényterápia, alvásmegvonás) is.
Bipoláris betegségben a gyógyszeres
kezelés tengelyét a hangulatstabilizáló
gyógyszerek képezik, szükség esetén
antidepresszívumokkal, illetve egyéb
gyógyszerekkel kiegészítve.
A számos hatásos gyógyszeres keze-
lés mellett néhány pszichoterápiáról,
pszichoszociális intervencióról ismétel-
ten bebizonyosodott, hogy igen jó hatá-
súak a depresszió kezelésében, és első-
sorban akkor, ha a gyógyszeres kezelés
kiegészítésére használjuk azokat. A be-
teget és a hozzátartozóit részletesen
fel kell világosítani a betegség termé-
szetéről, kezelési lehetőségeiről, keze-
lés nélküli lefolyásáról. Egyéni támo-
gató pszichoterápiára minden esetben
szükség van; célzott, módszerspecifikus
pszichoterápiára azonban csak meg-
felelő javallat esetén. A rendelkezésre
álló gyógyszeres, biológiai és pszicho
terápiás eljárásokkal a major depres�-
sziósok és a bipoláris betegek döntő
többsége sikeresen kezelhető, és a tü-
netmentes állapot elérésével a betegek
korábbi életminősége is helyreáll.
Dr. Rihmer Zoltán
Ez a tájékoztató nem helyettesíti az orvosi kezelést.
A betegek számára készített másolatoktól eltekintve
felhasználása csak a kiadó írásos hozzájárulása nyomán
engedélyezett.
A major depresszió jelei
(
a diagnózishoz a kilencből legalább öt-
nek, köztük az első kettő valamelyikének
legalább 2 hétig kell fennállnia)
1.
Depressziós, szomorú hangulat
2.
Az érdeklődés és örömkészség jelen-
tős csökkenése (anhedónia)
3.
Jelentős testsúlycsökkenés vagy
-
gyarapodás
4.
Alvászavar (csökkent vagy fokozott
alvás)
5.
Nyugtalanság vagy gátoltság
6.
Fáradtság, erőtlenség
7.
Értéktelenség érzése, önvádlások, bűn-
tudat, esetleg depressziós téveszmék
8.
Csökkent gondolkodási, koncentrálási
és döntési képességek
9.
Életuntság, öngyilkossági gondolatok
vagy kísérlet
