8
Szimpózium
RANK-ligand szerepe a csontátépü-
lésben és a gyulladásban. A jubilá-
ló tudós kollégák nem bizonyultak jó
futurológusnak: ezek a meghatározó
felfedezések csak később olvadtak a fő-
áramba és váltak annak meghatáro-
zójává.
Tíz évvel később (2008-ban) az
Arthritis Research and Therapy
kü-
lönszám összeállításával ünnepelte
tízéves jubileumát. „A reumatológia
tudományos alapjai – a haladás évtize-
de” címet viselő különszámban negy-
ven tanulmány mutatta be az ezredfor-
duló reumatológiájának spektrumát.
Ezek közül a tíz mai főáramképzőt
soroljuk fel itt: a B-sejtek szere-
pe az autoimmunitásban, a TOLL-
like és NOD-like receptorok szere-
pe a gyulladásban, a fibromialgia
megértése, új generációs citokinek,
ellenanyagmérnökség, a spondilart
ritisz koncepció, „vaszkuláris reu-
matológia” (Szekanecz Zoltántól),
mezenchimális őssejtek, az MRI fej-
lődése, sejten belüli jeladás a mak
rofágokban. Ez a felsorolás mutatja
legjobban azt a fordulatot, amelynek
során a gyulladás immunológiája vált
a reumatológiai „mainstream” meg-
határozójává. A
Rheumatologist,
az
amerikai reumatológusok és nem or-
vos munkatársaik „bulvárlapja” 2012-
ben a következő „jövőbe tekintést”
(
Forward View in Rheumatology)
sugallta: mezenchimális őssejtek az
artrózisban, az ultrahang nyújtot-
ta speciális információk, a spondil
artritisz patogenezise, új célpontok
a szisztémás szklerózisban, a farmako
genetika tanulságai és – különösen fi-
gyelemreméltóan – az egészségügyi el-
látás mint kockázati tényező.
A londoni St. Thomas Kórház reu-
matológiai centruma, az egyik legel-
ismertebb kutató- és oktatóközpont
évről évre megrendezi a „Ten Topics
in Rheumatology” című konferen
ciát, és a válogatásokat
Rheumatology
Top Ten
címen publikálja is. A 2014.
évi „ten topic”: a biológiai terá-
pia tárgyilagos értékelése; klinikai
reumatológia: köszvény; az ultra-
hang napi alkalmazása; gyulladás:
amiloidózis, láz, glomerulonefritisz,
Sjögren, Behçet, arthritis psoriatica;
lupusz és antifoszfolipid szindróma,
az oszteoporózis veszélyeztetett bete-
gekre célzott kezelése; terhességter-
vezés; vaszkulitisz; miozitisz; infek-
ciók. Láthatjuk, hogy a témák száma
jóval nagyobb tíznél. Viszont talán ez
az összeállítás áll a legközelebb e fo-
lyóirat szimpóziumainak szelleméhez.
Figyelemreméltóan összhangban áll
a reumatológia fejlődéséről Poór Gyu-
la által, az
Orvostovábbképző Szemle
20
éves jubileumára kiadott külön-
számában megfogalmazott magyar
„
mainstream” egy mondatba sűrí-
tett tartalmával: innovatív diagnosz-
tika és célzott kezelés a reumatoló-
giai centrumokban. Magába foglalja
a korszerű képalkotás – MRI, CT és
ultrahang – iránti igényeket, a csont-
sűrűség mérésének a törési kockázat-
ba való beépítését, az immunológiai és
csontmarkerek molekuláris diagnosz-
tikáját, a legújabb szintetikus és bio-
lógiai betegségmódosító gyógyszerek
alkalmazásának lehetőségeit. Az itteni
reumatológiai összeállítás ennek a fő-
iránynak a gyakorlati oldalvizén ha-
józik. A közleményekben és kommen-
tárjaikban meg lehet találni a főáram
felé vezető vonulatokat.
Az első, a csípőfájdalom kivizsgálá-
sáról szóló cikk az (amerikai) család-
orvoshoz szól, azokat az ismereteket
tartalmazza, amelyeket az orvosegye-
temen kell(ene) elsősorban taníta-
ni. Bízzunk benne, hogy ez részben
megtörténik az ortopédiai és reu-
matológiai graduális képzés során.
Orvostovábbképző témának is ideá-
lis. Sajátos, hogy Bálint Géza kom-
mentárja nemcsak jóindulatú ki-
egészítése az eredeti közleménynek,
hanem jórészt át is veszi annak fel-
adatait, s jóval részletesebben szól az
anamnézisről és a fizikális vizsgálat-
ról. Azért is nagy ennek a jelentősé-
ge, mert a kiválasztott közleménynél
hét évvel korábban egy szomszédos
amerikai egyetem ortopédiai tan-
székéről származó közlemény jelent
meg (speciális sportorvosi és fiziko-
terápiás lapban), amely kizárólag az
anamnézist és a fizikális vizsgálatot
elemzi. Jóformán csak a betegvizsgá-
latot a fényképeken bemutató hölgy
személyében különbözik a két cikk;
kár, hogy a későbbi cikk szerzői nem
találtak rá. Néhány olyan gyakorlati
fogást is láthatunk, amihez nem kell
világvevő műszeres háttér: a „mutas-
son rá egy ujjal” felhívásra a beteg na-
gyon informatív segítséget ad a fáj-
dalom okának megtalálásához. Két
további, a napi gyakorlatból szintén
jól ismert megfigyelésről is olvasha-
tunk itt: a lateralizálás jelenségéről,
vagyis hogy a beteg az érintett csípő-
jét távolítja és kifelé forgatja, mintegy
antalgiás, védekező tartásként; illetve
a szintén figyelmet érdemlő „C-jel-
ről”: a mély csípőfájdalom jellemzé-
sére a beteg a kezét, mintha csípőre
tenné, a nagytomporra helyezi. Bár
sem a cikknek, sem a kommentárnak
nem témája a csípőfájdalom kezelé-
se, megjegyezzük, hogy a főáram itt
sincs távol: a csípő- és térdartrózis
okozta krónikus fájdalom kezelé-
sére vizsgálat alatt áll az idegnöve-
kedési faktor (nerve growth factor,
NGF) elleni monoklonális ellen-
anyag, a tanezumab. Az NGF az emb-
rionális fejlődés befejeződése után
a nociceptorok érzékenyítőjeként hat,
makrofágokból, fibroblasztokból, hí-
