Basic HTML Version
A. Sayers, W. D. Fraser, D. A. Lawlor, J. H. Tobias
A 25-hidroxi-D
3
-vitamin szintje
pozitív összefüggésben áll
a kortikális csont gyermekkori
fejlôdésével
Az ALSPAC kohorszvizsgálat eredményei
A csökkent napfényhatás következtében kialakuló súlyos
D-vitamin-hiány gyermekkorban rachitis, felnôttkorban
osteomalacia kialakulásához vezet, melynek nyomán
csökken az ásványi anyagok beépülése a csontrendszerbe.
A kisebb mértékû D-vitamin-elégtelenség ugyancsak befo-
lyásolja idôsebb korban a csontok állapotát, ami a szekunder
hyperparathyreosis eredményeként csökkent BMD-ben és
fokozott törési kockázatban nyilvánul meg.
Gyermekkorban viszonylag gyakori az elégtelen D-vita
min-ellátottság. Az Egyesült Államokban Maine államban
például a 3–11 éves korú lányok 48%-ánál 50 nmol/l (20
ng/ml) alatti D-vitamin-koncentráció mérhetô. A megfelelô
D-vitamin-ellátottság biztosítása érde-
kében a közelmúltban korcsoportokra
lebontva meghatározták a D-vitamin-
szükségletet. Egy újabb Cochrane-
elemzés azonban azzal a megállapítással
zárult, hogy egészséges gyermekeknél
a D-vitamin-pótlás csak korlátozott értékû,
D-vitamin-hiányos gyermekek eseté-
ben ugyanakkor a vizsgálatok hatásos-
nak mutatják a pótlást. Három vizsgálat
a csontrendszeri paraméterek minimális
javulását jelezte kolekalciferol (D
3
) hatá-
sára, egy másik vizsgálat szerint viszont
az ergokalciferol (D
2
) hatástalan. Ennek
egyik lehetséges magyarázata, hogy a D
2
kevésbé potens,
mint a D
3
, mivel a D
3
-nak és metabolitjainak nagyobb az
affinitása a máj 25-hidroxiláz enzimjéhez és a D-vitamin-
receptorokhoz. Továbbá egy vizsgálat szerint a D
3
-pótlás
BMD-re kifejtett hatása a zsírmentes testtömeg megvál-
tozásával magyarázható, ami egybecseng azzal a korábbi
megfigyeléssel, miszerint a D-vitamin-metabolitok és a nap-
fény-expozíció szintje a testmagasság és a testösszetétel
függvénye, melyek viszont szoros korrelációt mutatnak
a csontrendszeri paraméterekkel.
A plazma össz-25(OH)D koncentrációja és a csontrend-
szeri paraméterek közötti összefüggéseket gyermekek ese-
tében elemzô obszervációs vizsgálatok nem hoztak egy-
behangzó eredményeket. A különbségek hátterében talán
zavaró tényezôk állhatnak, mivel a D
2
és D
3
különbözô
forrásokból származott, ezért nem volt lehetséges egysé-
ges korrekciót végezni az össz-25(OH)D-szintek alapján.
Például a D
3
-vitamin legnagyobb része a bôrben szinteti-
zálódik napfény hatására, így a 25(OH)D szintjét jelentôsen
befolyásolják olyan tényezôk, mint például a szabadtéri
fizikai aktivitás, mely igazoltan befolyásolja a csontrendszer
fejlôdését. Miközben a D
3
-vitamin halakkal vagy dúsított
élelmiszerekkel is bekerülhet a szervezetbe, a D
2
-vitamin
fôként gombákból, növényekbôl és táplálékkiegészítôkbôl
származik. Ennélfogva az étrend inkább a D
2
- és kevésbé
a D
3
-vitamin szintjét befolyásolja, ami szintén megzavarhat-
ja a reális kép értékelését.
A bemutatott vizsgálatban arra keresték a választ, hogy
a D-vitamin-státus mennyiben befolyásolja a kortikális
csont fejlôdését gyermekkorban. Ehhez 7,6, 9,9 vagy 11,8
éves korban mérték a 25(OH)D
2
- és 25(OH)D
3
-koncentrációt,
és a kapott adatokat a tibia középsô részén 15,5 éves korban
végzett perifériás kvantitatív CT-vizsgálat (pQCT, peripheral
quantitative CT) leletével vetették össze.
Betegek és módszerek
Az elemzéshez az Avon Longitudinal Study of Parents and
Children (ALSPAC) vizsgálat adatait használták fel. A vizs-
gálatba az adott régióból az összes várandós nôt bevonták
1991 áprilisa és 1992 decembere között, így összesen 14 451
résztvevôt toboroztak. Elsôdleges értéke-
lési szempontnak tekintették a keringô
25(OH)D
2
- és 25(OH)D
3
-koncentrációt,
melyet a gyermekek 9,9 éves korában
határoztak meg nem éhomi vérmintából.
Ennek hiányában 11,8 vagy 7,6 éves korban
vett mintákat használtak a mérésekhez.
A résztvevôk 15,5 éves korában pQCT-
vizsgálatra került sor, melynek során
az alábbi paramétereket számították ki:
kortikális csontterület, kortikális csont
ásványianyag-tartalma (BMC
C
, cortical
bone mineral content), periostealis kerület,
endostealis kerület és kortikális vastagság.
Ezen kívül meghatározták a testmagasságot és testsúlyt, és
teljestest-DXA-vizsgálatra is sor került. A pubertás stádiu-
mát a Tanner-kritériumok alapján adták meg.
Eredmények
A 25(OH)D
3
-szint pozitív korrelációt mutatott a BMC
C
-
vel (0,066 [0,009, 0,122];
p
=0,02), miközben nem mutatkozott
összefüggés a 25(OH)D
2
-vel (–0,008 [–0,044, 0,027];
p
=0,7).
A kortikális geometria tekintetében is mutatkoztak különb-
ségek, mivel a 25(OH)D
3
pozitívan korrelált a kortikális vas-
tagsággal (0,11 [0,04, 0,19];
p
=0,002), míg a 25(OH)D
2
esetében
nem igazolódott összefüggés (–0,04 [–0,08, 0,009];
p
=0,1).
A biomechanikai teherbíró képességre lefordítva e korre-
lációkat: az elhajlási arány pozitív összefüggést mutatott
a 25(OH)D
2
-vel (0,06 [0,01, 0,11];
p
=0,02), ami kisebb reziszten-
ciát jelez a hajlítással szemben, ugyanakkor fordított arány-
ban állt a 25(OH)D
3
-mal (–0,1 [–0,19, –0,02];
p
=0,03).
8
◊
Osteoporosis
Mozaik
|
25(OH)D és gyermekkori csontfejlôdés
|
Osteoporosis International
Gyermekkorban
a 25(OH)D
3
pozi
tív korrelációt
mutat a BMC
C
-vel,
a kortikális vastag
sággal és a hajlítás
sal szembeni rezisz
tenciával.