Page 12 - Osteoporosis Mozaik

Basic HTML Version

Eredmények
A beválasztási kritériumoknak megfelelô, minden szük-
séges adattal rendelkezô 3494 résztvevô közül 1166-an
szedtek ACE-gátlókat és 433-an részesültek ARB-terápiában.
Gyógyszert nem szedôkhöz képest ACE-gátló folyamatos
szedése mellett 4 év elteltével a BMD-csökkenés kismértékû,
mégis szignifikáns fokozódását (0,004
g/cm
2
) tapasztalták a teljes csípôn és
a trochanteren, mely összefüggés a zavaró
tényezôk figyelembevételét követôen is
megmaradt. Az ARB-terápia nem mutatott
szignifikáns korrelációt a csontvesztéssel.
Következtetések
Idôs férfiak csoportjában az ACE-
inhibitorok használata 4 év elteltével szig-
nifikánsan nagyobb mérvû csontvesztés-
sel járt a teljes csípôn, az ARB-terápiával
kapcsolatban azonban már nem mondható
el ugyanez. A különbségek azonban nem
voltak jelentôsek, és nem valószínû, hogy rövid távon
szignifikáns hatást gyakorolnának a csonttörési kockázat-
ra. További kutatásokat igényel annak tisztázása, hogy e
marginális különbség szembetûnôbb és tartósabb lenne-e
posztmenopauzális nôk körében, ahol a csontvesztés köz-
tudottan jelentôsebb. A közelmúltban kerültek bevezetésre
a renin-inhibitorok, valamint az egyidejû ACE-gátló hatással
rendelkezô angiotenzin-receptor-blokkolók, melyek cson-
tokra gyakorolt hosszú távú hatása ugyancsak további vizs-
gálatokat tesz szükségessé. A renin–angiotenzin rendszer
egyes elemeinek csontturnoverre kifejtett hatásaira vonat-
kozó ismereteink bôvülésével lehetôség nyílik arra, hogy
az antihipertenzívum kiválasztásakor tekintettel legyünk
a csontrendszeri hatásokra is.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Kwok T,
et al.
Does the use of ACE inhibitors or angiotensin
receptor blockers affect bone loss in older men?
Osteoporos Int.
DOI 10.1007/s00198-011-1831-7
A. Lalmohamed, F. Opdam, N. Arden, D. Prieto-Alhambra,
T. van Staa, H. Leufkens, F. de Vries
A térdízületi arthroplastica
és a csonttörési kockázat
Populációs eset-kontroll vizsgálat
A kis halálozási aránnyal és kevés mellékhatással
végezhetô térdízületi arthroplastica (KA, knee arthroplasty)
elsôsorban a primer arthrosis és a rheumatoid arthritis sebé-
szeti kezelésének módszere. Finnországban az arthrosisban
szenvedô betegek 81%-ánál történik KA (1980 és 2003 között
48 607 mûtét), míg Svédországban arthrosis esetében 87%,
rheumatoid arthritis esetében 10% az arány.
KA és arthrosis kapcsán a csonttörési kockázat emel-
kedett vagy csökkent is lehet. A különösen esendô
idôskorú betegek csoportjában a KA az ismétlôdô elesé-
sek kivédése révén védelmet nyújthat
a csípôtörésekkel szemben. Másrészrôl
viszont a KA utáni egy hónapban az
izomerô gyakran gyengül, ami fokozza
a törési kockázatot.
Több bizonyíték is szól a térdízületi
arthrosis és a csonttörések közötti össze-
függés mellett. Az arthrosisban szenvedô
betegeknél fennálló törési kockázatra
vonatkozóan nem hoztak egybehangzó
eredményeket az obszervációs vizsgá-
latok. Néhány epidemiológiai vizsgálat
kisebb kockázatot jelzett, mint a kont-
rollcsoportban. Ennek hátterében az áll-
hat, hogy az arthrosis helyétôl távolabb a BMD emelke-
dett lehet. Az epidemiológiai vizsgálatok arra derítettek
fényt, hogy generalizált arthrosis eseteiben kvalitatív és
kvantitatív különbségek állnak fenn, melybe a minerali-
záció fokozódása éppúgy beletartozik, mint a növekedési
faktorok emelkedett koncentrációja, mely generalizál-
tabb csontelváltozásokra utal. Az Egyesült Királyságban
lefolytatott kutatások ezzel szemben fokozott törési koc-
kázatot jeleztek térdízületi arthrosis kapcsán, mely talán
arra vezethetô vissza, hogy e betegek súlyosabb elesése-
ket szenvednek el.
Az összefoglaló alapjául szolgáló vizsgálat célja a KA és
a csípôtörési kockázat közötti összefüggés elemzése volt.
Betegek és módszerek
Az eset-kontroll vizsgálat alapját a hollandiai PHARMO
Record Linkage System (RLS) képezte (www.pharmo.nl).
A regiszter 1 millió holland polgár gyógyszerkiváltási és
kórházi elbocsátási adatait tartalmazza.
„Eset”-nek tekintették azokat a személyeket, akik a 10 éves
vizsgálati periódusban szenvedték el az elsô csípôtörésüket
(1991. január 1. és 2002. december 31. között, legalább 18 éves
korban). Minden eset-személyhez legfeljebb négy kontroll-
személyt illesztettek (születési idô, nem és földrajzi régió
alapján). A kontrollszemélyeket az adatbázisból választották
ki azok alapján, akik nem álltak még csípôtörés miatt kór-
házi kezelés alatt. A szenzitivitási elemzésekbe csak azokat
a személyeket választották be, akik az index idôpontban
legalább 50 évesek voltak.
Eredmények
KA-t követôen a csípôtörési kockázat 54%-os emelkedését
tapasztalták (korrigált OR=1,54. 95% CI, 1,19–2,00). Ebben
a csoportban az életkor kifejezett módosító hatását észlelték:
12
Osteoporosis
Mozaik
|
Térdízületi arthroplastica és csonttörés
|
Idôs férfiak cso­
portjában az ACE-
inhibitorok hasz­
nálata – ellentétben
az ARB szerekkel
– szignifikánsan
nagyobb mérvû
csontvesztéssel járt
a teljes csípôn.
Calcified Tissue International