6
Szimpózium
A
z
Orvostovábbképző Szemle
novemberi számának öt
egymáshoz kapcsolódó köz-
leménye közül négy a diabéteszről, egy
pedig a 2-es típusú cukorbetegség me-
legágyát képező elhízásról szól. A köz-
lemények a bennük tárgyalt állapo-
tok kialakulásának öröklött és szerzett
okait, korai stádiumainak jellegzetes-
ségeit írják le. Az egymást követő stá-
diumok részletes jellemzésének célja
az, hogy a betegségeket korai stádium-
ban felismerjük, és ha lehet, időben in-
dítsuk el a preventív beavatkozásokat.
Így a betegségek kialakulása az ese-
tek egy részében megakadályozható,
vagy legalább hosszú évekkel késlel-
tethető. Ahol erre még nincs lehető-
ség (mint pl. 1-es típusú diabéteszben),
ott a korai felismerés és a kellő időben
megkezdett adekvát kezelés kivédheti
a súlyos, ketoacidotikus állapot kiala-
kulását.
Az első közlemény az 1-es típusú dia-
bétesz kialakulásáról, a lehetséges kór-
oki tényezőkről, a betegség immun
genetikai hátteréről és a folyamat
fázisairól szól. A dolgozatot az a mün-
cheni munkacsoport írta, amelyet
Anette Ziegler, a kérdéskör világszer-
te elismert szaktekintélye vezet. Mint
tudjuk, a béta-sejtek ellen irányuló
krónikus autoimmun folyamat e sej-
tek pusztulását, az endogén inzulin-
termelés teljes és végleges megszűnését
vonja maga után. A betegség bármely
életkorban kialakulhat, de megjele-
nése gyakoribb gyermek- és serdülő-
korban (a gyermekkori diabéteszek
90%-
át, a felnőttkorban kialakulók
5–10%-
át képezi az 1-es típusú cu-
korbetegség). A gyermekkori forma
gyorsabban, a felnőttkori lassabban
progrediál. A betegség gyakorisága fo-
kozatosan nő, a szerzők adatai szerint
Németországban 1987 és 2006 között
az incidencia 3,9%-kal lett nagyobb.
Az autoimmun folyamat immunvizs-
gálatokkal már korán felismerhető, így
a súlyos anyagcsere-kisiklás megelőz-
hető – bár jelenleg a betegségnek sem
a gyógyítása, sem a megelőzése nem
lehetséges.
A kialakulásra vonatkozóan a szer-
zők a következő, 4 stádiumú felosz-
tást javasolják: genetikai háttér (0.),
szigetsejt elleni autoimmunitás jelei
(1.),
autoimmunitás + diszglikémia
(2.),
manifeszt 1-es típusú diabétesz
(3.).
Ez a felosztás lényegében egye-
zik a korábban mások által is java-
solt stádiumbeosztással. Ezt követően
a szerzők az egyes stádiumok jelleg-
zetességeit foglalják össze, részlete-
sen kitérve pl. a HLA gének és a nem
HLA antigének szerepére, hangsúlyoz-
va azt is, hogy az előbbiek a betegség
kialakulását, az utóbbiak inkább a fo-
lyamat progresszióját befolyásolják.
Józan kritikával tárgyalják az eset-
leges kiváltó tényezőket (vírusfertő-
zés, tehéntej, bélflóra stb.). Ismertetik
a szigetsejtantigéneket, azok időbeli
megjelenését és a betegség progres�-
sziójával való lehetséges kapcsolatu-
kat. (Kissé sajnálom, hogy egy ezzel
kapcsolatos érdekes hazai megfigye-
lésre nem hivatkoztak.
1
)
Különösen
részletesen mutatják be a 2. stádiumot
(
diszglikémia), ami érthető, hiszen itt
jelennek meg azok az anyagcsere-el-
térések, amelyek már a közeli mani-
fesztációra utalnak, és innentől kezdve
fontos a beteg szoros obszervációja,
hogy majd a manifesztáció idején a sú-
lyos, ketoacidotikus állapotot elkerül-
jük. A szerzők ebben a stádiumban
a beteg ismételt tesztelését (autoim-
mun markerek, orális és esetleg intra-
vénás glükóztolerancia teszt) ajánlják.
Az összefoglaló közlemény korrekt,
hűen tükrözi az 1-es típusú cukorbe-
tegség kialakulásának modern szem-
léletét. Az egyes stádiumokat, a kórfo-
lyamat progressziójának összefüggését
a multiplex antitestek megjelenésével
jól illusztrálja Pánczél professzornak
a cikkhez fűzött esetismertetése is.
A korai szűrés fontosságát aláhúzza az
a tény, hogy a különböző előrejelzések
szerint a következő években az 1-es
típusú diabétesz prevalenciája a ke-
let-európai országokban, így hazánk-
ban is jelentősen növekedni fog – talán
még nagyobb mértékben, mint ahogy
azt a szerzők Németországra vonatko-
zóan leírták.
A korai diagnózis tehát fontos len-
ne, de igazán akkor lenne jelentősége,
ha a betegség prevenciójára is talál-
A cukorbetegség fenotípusai – bevezető
Dr. Gerő László
Az MTA doktora. Egyetemi tanár, Semmelweis
Egyetem, I. sz. Belklinika, Budapest
