6
Szimpózium
A
z
Orvostovábbképző Szemle
évek óta hagyománnyá
nemesedett szerkesztési elve
időről időre bemutatni egy-egy szak-
ma vagy szubspecialitás keresztmet-
szetét a Szimpózium rovatban. Ez
a rovat egy-egy választott témában üt-
közteti a nemzetközi szakmai felfogást
a hazai árnyalással. A téma kijelölése
izgalmas és felelős szerkesztői feladat.
A válogatónak nemcsak azt kell tud-
nia, vagy megéreznie, hogy a bemu-
tatandó szakma mit tudatna magáról
szívesen, hanem azt is el kell döntenie,
hogy mi érdekli a határterületek or-
vosait, vagy akár a teljes orvosi célkö-
zönséget. Ez nagyon szép továbbkép-
zési feladat, nehéz lehet egyensúlyozni
a többféle igény között. A rovat akkor
teljesíti célját, ha mindkét szempont-
nak eleget tesz, azaz bemutatja a vá-
lasztott szakterület főáramát és az azt
tápláló mellékáramlatokat, amelyek
nemegyszer a rokon vagy határterüle-
teken erednek.
A főáram, a „mainstream” fogalmát
Thomas Carlyle skót történész, iroda-
lomtudós, társadalomfilozófus vezette
be egy 1831-ben írt tanulmányában, és
rögtön alkalmazta a közfelfogás, köz-
érdeklődés humán tudományokat ak-
tívan formáló szerepének jellemzésére.
A metaforát ő maga is egy évszázad-
dal korábbi földrajzi leíró munkából
emelte át, amelyben a „mainstream”
egyszerre jelentette egy folyó főágát és
a belé ömlő mellékfolyókat hosszmet-
szetükben és a folyó közepén höm-
pölygő víztömeget, a benne elvegyülő
oldalvizeket a folyó sodrának kereszt-
metszetében. Ma már megszokott és
főleg a művészetekben divatos a fő-
áramról mint a közvélemény és a köz-
ízlés uralkodó irányáról beszélni. Ez
a metafora az orvostudományban és
az orvosbiológiai kutatásban is meg-
állja a helyét.
Ez a rovat tehát akkor éri el a cél-
ját, ha a főáramot és a mellékágakat
egyaránt bemutatja. A témaválasz-
tás hónapról hónapra bizonyítja is ezt.
Lássunk néhány példát az elmúlt egy
évből: tüdőgyógyászat – hemoptoé,
szarkoidózis, analgetikumallergia;
infektológia – szepszis korai szakasza,
gyakori fertőző betegségek, neutro
péniás beteg láza; kardiológia – szív-
ritmuszavarok katéteres ablációja és
a pacemakeres kezelés európai elvei;
gasztroenterológia – Barrett-nyelőcső
metaplázia, eozinofil nyelőcsőgyul-
ladás, cöliákia; alkohológia – függő-
ség, elvonás, hepatitisz; reumatoló-
gia – krónikus gyulladás és halálozás,
amiloidózis, ateroszklerózis és csontát-
épülés. Láthatjuk, hogy a témák kivá-
lasztásánál a fősodor általános kérdé-
sei és a részletek, újdonságok egyaránt
teret kaptak. Lássuk, hogyan érvénye-
sül ez a bevált gyakorlat a most be-
mutatott reumatológiai szimpózium
témáiban. Ehhez először is tekintsük
át a főáram alakulását a reumatológia
elmúlt negyedszázadában.
A cambridge-i Churchill Kollégium
ban 1998-ban jubileumi konferencia
vonultatta fel a reumatológia főirá-
nyait és vélt jövőjét. Az elhangzott
előadások beszámolóit olvasva meg-
állapíthatjuk, hogy egyedül a COX-2-
gátlás, illetve a csontsűrűség és a törési
kockázat kapcsolata köré csopor-
tosuló előadások bizonyultak a ké-
sőbbi évek főáramába sodródóknak.
A TGF-béta és az IL-1 szerepének
taglalását tekinthetjük még sikeres
jóslatnak. Tisztes munkák foglalkoz-
tak az artrózis várható megoldásával,
a komplementfaktorok és a D-vita-
min szerepével a szisztémás autoim-
mun betegségek kialakulásában, az
oszteoporózishoz vezető faktorokkal,
a kemokinek és az adhéziós moleku-
lák szerepével a gyulladás patológiá
jában. Maguk a témák közel állnak
a fősodorhoz, az ott bemutatott rész-
eredmények marginálisak. A konfe-
rencia összefoglalója joggal állapította
meg, hogy „a témák meglepő sokféle-
sége jól szemlélteti a reumatológia ha-
ladásához szükséges tudás terjedelmét
és mélységét”. Ma már tudjuk, hogy
a múlt század kilencvenes éveiben vol-
taképpen ismert volt mindaz, ami az
ezredforduló után forradalmasította
a reumatológiát: a tumornekrózis fak-
tor és a citokinhálózat, a monoklonális
ellenanyag technológia, a RANK és
A reumatológia főárama és mellékfolyói
–
bevezető
Dr. Hodinka László
PhD. Osztályvezető főorvos, Országos Reumatológiai
és Fizioterápiás Intézet, Budapest
