Vérnyomáscsökkentés több elesés nélkül
Nem dőlt még el az a vita, hogy a vérnyomáscsökkentőt szedő idős hipertóniások gyakrabban szenvednek-e balesetet, mint azok, akiknek a hipertóniáját nem kezelik. Egy új vizsgálat eredményei szerint van olyan antihipertenzívum is, amelyik csökkenti a balesetek kockázatát.
Egyes korábbi megfigyelések szerint az élemedett korú, emelkedett vérnyomású betegek a túlságosan lecsökkent tenzió miatt gyakran elesnek, töréseket szenvednek, és ezért a kezelőorvosok sokszor jobbnak látták kerülni az idős betegek hatásos antihipertenzív terápiáját. Több kutatócsoport is fölhívta a figyelmet arra, hogy a klinikusok egy része a balesetek elkerülése végett kifejezetten alulkezeli éppen az agyi katasztrófára érzékeny, izolált hipertóniában szenvedő, igen idős betegeket, és ennek rendkívül súlyos következményei lehetnek.
Lewis A. Lipsitz, a Harvard Medical School kutatója és munkatársai gondosan tervezett és szervezett vizsgálattal igyekeztek tisztázni, hogy egyébként egészséges, idős hipertóniások a különböző vérnyomáscsökkentők terápiás adagját szedve szenvednek-e valamilyen csonttörést, és milyen balesetektől kell elsősorban tartaniuk. Tanulmányukat a Hypertension májusi száma közölte.
„Jelenleg az általánosan elfogadott nézet az, hogy a terápiás irányelveket a klinikusok ne próbálják túlságosan erélyesen érvényesíteni, és ne igyekezzenek a 150/90 Hgmm táján mozgó vérnyomást leszorítani a korábban ideálisnak tartott l20/80 Hgmm körüli értékre, mert az már alacsony tenzió, az agyi váráramlást inkább rontja, mint javítja.
A munkacsoport 598, átlagosan 78,4 éves (70–97 esztendős) hipertóniást figyelt egy éven keresztül. Az idős hipertóniások 62%-a volt nő, háromnegyedük fehérbőrű. Valamennyien a „Maintenance of Balance, Independent Living, Intellect and Zest in the Elderly Study in Boston” (MOBILIZE Boston Study) résztvevői voltak. A betegek által szedett gyógyszerekről gondos nyilvántartást vezettek. Ennek alapján béta-blokkolót kapott 51,9%, diuretikumot 47,0%, ACE-gátlót 34,7%, kalciumcsatorna-blokkolót 29,3%; lényegesen kevesebben szedtek angiotenzinreceptor-blokkolót (12,8%), illetve alfa-blokkolót (7,1%).
Az egy esztendei megfigyelési idő alatt 541 elesés következett be. A betegek 55,3%-a baleset nélkül fejezte be a vizsgálati periódust, 44,7%-uk 1–17 alkalommal szenvedett eleséses balesetet. Az elesésről beszámoló betegek közül 13,7% otthonán kívül, 21,2% lakáson belül esett el, 7,4%-ot belső térben is és kint is ért baleset. A betegek negyede sérüléses balesetet szenvedett, és orvosi, kórházi ellátást igényelt.
„A balesetek megoszlása U alakú görbét mutatott: egyrészt a legkevesebbet mozgó betegek, másrészt a legaktívabbak estek el a leggyakrabban, természetesen eltérő okból” – mondta a vizsgálat vezetője. Az első csoport balesetei főleg a laktéren belül fordultak elő, míg szabad ég alatt az igen aktív betegek szenvedtek balesetet.
Sérüléses balesetek az ACE-gátlóval kezeltek csoportjában szignifikánsan ritkábban fordultak elő – az esélyhányados 0,62 volt (95%-os MT: 0,39–0,96) azokkal összehasonlítva, akik más gyógyszert kaptak. Bár a tanulmány esetszáma nem elég nagy, a kutatók úgy gondolják, hogy az ACE-gátlók javítják a harántcsíkolt izmok működését, ezért esnek el ritkábban a betegek.
A kalciumcsatorna-blokkolót szedő betegek csoportjában kevesebb volt az összes elesés (esélyhányados: 0,62, 95%-os MT: 0,42–0,91) és a belső térben bekövetkező elesés (esélyhányados: 0,57, 95%-os MT: 0,36–0,91) a másképp kezelt betegekhez képest. A transzkraniális Doppler-ultrahang szerint a vérnyomáscsökkentők közül csak a kalciumcsatorna-blokkolók növelték szignifikánsan az agyi vérátáramlást. A kutatók föltételezése szerint ez magyarázhatja, hogy ebben a csoportban mérséklődött a baleseti gyakoriság. Viszonylag egészséges idős emberek csoportjában antihipertenzív gyógyszerek nagy dózisa sem jár az esések gyakoriságának növekedésével – fejezik be dolgozatukat a kutatók.
