Marihuána artritiszre és fájdalomra?

Dr. Fitzcharles, a montreali McGill Egyetem reumatológiai tanszékének docense beszédét történelmi visszatekintéssel kezdte. A cannabist tartalmazó növényt először mintegy 5000 éve használták Európában és Ázsiában, s a tudósok úgy gondolják, hogy ekkor nagyon kevés tetrahidrocannabinolt (THC) tartalmazott – ez az anyag a mai marihuána fő pszichoaktív alkotórésze. Később a több THC-t tartalmazó növények terjedtek el, s a régi kínaiak kb. 2700 éve kezdték el orvosi célra használni ezeket. „Viktória királynő cannabisszal csillapította menstruációs görcseit” – mondta el dr. Fitzcharles.

Az endogén cannabinoid rendszerrel kapcsolatban elmondta, azt feltételezik, hogy a cannabinoid rendszer befolyásolja a fájdalomérzést és szerepe van a homeosztázis fenntartásában, főként a stressz és az alvás során. És bár a cannabinoidok említésekor először általában azok neuro- és pszichoaktív hatása jut az emberek eszébe, a cannabinoid receptorok a szervezetben szinte mindenütt megtalálhatók. Jelen vannak az ízületekben, a csontokban, a bőrben és az immunrendszerben, csakúgy, mint az idegsejtekben.

Az állatokon végzett preklinikai vizsgálatok szerint a cannabinoidok szinte minden akut fájdalom modellben fájdalomcsillapító hatásúak, akárcsak egyes opioidok. Az artritisz rágcsáló modelljében a gerincvelőben megnő az endocannabinoidok mennyisége, valamint a CB1 és a CB2 cannabinoid receptor altípusoké. Egy nemrégiben megtartott kongresszuson ismertetett vizsgálatban destabilizált térdízületű egerekben 40%-kal kifejezettebb volt a porcdegeneráció akkor, ha az állatokban kevés CB2 receptor volt. A cannabinoid receptorok az emberi szinóviában is megtalálhatók. Úgy látszik tehát, hogy az endocannabinoid rendszernek szerepe van a reumatológiai megbetegedésekben. A jóval azonban együtt jár a rossz: a túl sok cannabinoid ronthatja az emlékezetet, befolyásolhatja a jutalmazó rendszert (és emiatt addikcióhoz vezethet) és károsíthatja a kognitiv működést.

A cannabis terápiát alkalmazó humán reumatológiai vizsgálatokkal kapcsolatban csak nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Egyetlen vizsgálat foglalkozott az orvosi marihuána szerepével reumatoid artritiszben, 5 fibromialgiában, és nincs egyetlen olyan kontrollált, randomizált vizsgálat sem, amely a cannabis hatásával foglalkozott volna bármilyen reumatikus betegségben.

A reumatoid artritiszes vizsgálat – amelyet 2006-ban publikáltak a Rheumatology-ban – arról számolt be, hogy a Sativex® nevű cannabis alapú gyógyszer 58 betegben 5 héten át statisztikailag szignifikáns javulást ért el több fájdalom mutatóban. A vizsgálók elismerték, hogy a különbségek kicsik voltak, de valószínűnek tartották, hogy klinikailag mégis relevánsak. Semmilyen súlyosabb nemkívánatos hatás nem fordult elő.

Két vizsgálat egy szintetikus THC, a nabilon hatását tanulmányozta fibromialgiában. Az első egy randomizált, kontrollált vizsgálat volt, amelybe 40 beteget vontak be. A 4. hétre a kezelt csoportban a terápia szignifikánsan csökkentette a vizuális analóg skálával mért fájdalmat és szorongást, míg a placebo csoportban nem mutatkozott ilyen hatás. A mellékhatások gyakoribbak voltak a kezelt betegekben, azonban jelentéktelenek voltak; a leggyakoribb az álmosság volt. A nabilonnal végzett másik vizsgálatot dr. Fitzcharles montreali csoportja végezte, s azt állapították meg, hogy a nabilon ugyanolyan mértékben javítja a betegek alvását, mint az amitriptilin, és emellett jól tolerálható.

Egy másik vizsgálatban a cannabis belégzésének hatására szignifikánsan csökkent a fibromialgiásokban a fájdalom és a merevség, javult a relaxációs képesség és – nem meglepő módon – jobb lett a betegek közérzete. Egy 9 betegen végzett kis vizsgálatban az orális THC hatását tanulmányozták az elektromos ingerrel kiváltott fájdalomra, az axonreflexes bőrpírra és egyes pszichometrikus változókra. A nemkívánatos hatások miatt 5 beteg félbehagyta a kísérletet. Bár az axonreflexes bőrpírra nem hatott a THC, a betegek naponta feljegyzett fájdalma szignifikánsan csökkent. E két tényből a kutatók arra következtettek, hogy a THC valószínűleg centrálisan fejti ki hatását.

Végül, dr. Fitzcharles és kollégái szintén vizsgálták a cannabis hatását fibromialgiában. A vizsgáltban résztvevő 457 beteg közül 13% használt cannabinoidokat, s ezek 80%-a növényi cannabist (marihuánát). A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy bár a cannabinoidoknak van valamelyes terápiás hatásuk, mégis csak meggondoltan javasolhatók mindaddig, amíg az általános egészségre és a pszichoszociális problémákra kifejtett hatásuk nem tisztázott – különösen igaz ez azokra, akik maguk kezelik magukat marihuánával.

Az Egyesült Államokban a krónikus fájdalom ambulanciákon megjelenő betegek 10%-a használ orvosi marihuánát. Kanadában pedig az orvosi marihuána hozzáférési programban regisztrált betegek 65%-ának súlyos artritisze van.

Az orvosok közösségének a marihuána egészségügyi alkalmazásáról kapcsolatos viszonyáról sokat elmond, hogy Coloradóban – ahol mind az orvosi, mind a rekreációs marihuánafogyasztás legális – 2012-ben az állam lakosainak 2%-a használt orvosi marihuánát, ennek 50%-át azonban mindössze 15 orvos írta fel. Egy felmérés azt mutatta, hogy a coloradói orvosoknak csak 20%-a gondolta úgy, hogy a marihuánának lehet szerepe a gyógyításban. A kanadai reumatológusok 75%-a érzi magát kényelmetlenül amiatt, hogy nem tud eleget a cannabinoidok szervezetre gyakorolt hatásairól és potenciális terápiás felhasználásáról.

A Medscape ez évi felmérése, amelynek során 1544 USA-beli orvost kérdeztek meg, kissé más képet mutat:

• Az orvosok 69%-a szerint bizonyos állapotokban segíthet az orvosi marihuána;

• 67%-uk szerint biztosítani kell ezt a terápiás lehetőséget a betegeknek;

• 56%-uk támogatja, hogy az egész országban legálissá tegyék;

• azokban az államokban, ahol nem legális, az orvosok 50%-a a legalizálás mellett van.

Forrás: Medscape