A tesztoszteronkezelés nem okoz vénás tromboembóliát

Egy, a Mayo Clinic Proceedings online kiadása közölt nagy, retrospektív, esetkontrollos vizsgálat kimutatta, hogy a tesztoszteronpótló kezelésen átesett férfiakban nem nőtt meg a vénás tromboembólia (VTE) kockázata, s ez független volt attól, hogy milyen módon juttatták be a szervezetbe a tesztoszteront, s hogy milyen időszakot vizsgáltak.

Azoknak a férfiaknak a körében, akik egy vénás tromboembóliát követő 15 napon belül kezdték meg a tesztoszteron kezelést, 10%-kal kisebb volt a VTE kockázata, mint azokban, akik nem kaptak tesztoszteront (e különbség nem volt szignifikáns). A két csoport esélyhányadosát nem befolyásolta, hogy a tesztoszteront helyileg, transzdermálisan vagy intramuszkulárisan alkalmazták.Nem befolyásolta a VTE kockázatát az sem, ha hosszabb ideig, 30 vagy 60 napig alkalmazták a tesztoszteront – írták Jacques Baillargeon, PhD (Texasi Egyetem, Galveston, USA) és munkatársai.

„Sok egyértelműen hipogonád férfi fél a tesztoszteronpótló kezeléstől, és vannak olyan orvosok is, akik a korábbi bizonyítékok miatt nem szívesen írják elő….Tudnunk kell, hogy a valódi hipogonadizmus esetén kockázattal jár, ha nem alkalmaznak tesztoszteron terápiát. Ekkor nagyobb lesz az oszteoporózis, a szexuális diszfunkció és az elhízás kockázata, csökken az izomtömeg, és metabolikus szindróma vagy kardiovaszkuláris betegség alakulhat ki” – mondta dr. Baillargeon.

Ez az első olyan vizsgálat, amely egyértelműen kimutatta, hogy hipogonadizmus esetén mi a helyzet a VTE-vel. A korábbi, erre irányuló vizsgálatok vagy kicsik voltak, vagy nem vették figyelembe a zavaró változókat, például a protrombotikus gyógyszereket. A mostani vizsgálatban nem csak nagyon sok személy vett részt, de igen alaposan szelektálták az adatokat, s így pontosabb kép alakulhatott ki a VTE és a tesztoszteronkezelés kapcsolatáról.

Az USA-ban a középkorú és az idős férfiakban most háromszor annyi tesztoszteron terápiát végeznek, mint 10 évvel ezelőtt. Ez idő alatt több megfigyeléses vizsgálat arra utalt, hogy kapcsolat van a tesztoszteronkezelés és a VTE között. Ez 2014-ben arra késztette az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóságát (FDA), hogy kötelezze a tesztoszterongyártókat arra, hogy a gyógyszer címkéjén figyelmeztessék a betegeket erre a lehetséges szövődményre.

Dr. Baillergeon és kollégái elismerték, hogy lehet biológiai alapja a VTE és a tesztoszteron kapcsolatának. A tesztoszteron terápia hatására nő a hematokrit értéke, a vér viszkozitása, a vérlemezkék aggregációja és a policitémia kockázata. Azonban a negatív beszámolókkal szemben arra is vannak bizonyítékok, hogy a tesztoszteron javítja az endotél funkcióját. Emellett két nagy, populáció alapú vizsgálat nem talált összefüggést az endogén tesztoszteron szintje és a VTE között.

Dr. Baillargeon és kutatócsoportja a fenti ellentmondásokat akarta feloldani vizsgálatával. Egy nagy egészségügyi biztosító 2007 és 2012 közötti adatait használták fel esetkontrollos vizsgálatukban. Ebben az időszakban több mint 15 millió ≥40 éves férfi tartozott a biztosítóhoz.

A kutatók 7643 olyan férfit találtak, akiknek VTE-jük (mélyvénás trombózisuk vagy tüdőembóliájuk) volt, és akiknek a VTE diagnózisát követő 60 napon belül vagy legalább egy antikoagulánst írtak fel, vagy vena cava szűrőt helyeztek be. Minden VTE-s beteghez három olyan kontroll személyt rendeltek, akiknek a vizsgált időszakban nem volt VTE-jük.

Első menetben azokat a betegeket vizsgálták, akik tesztoszteront kaptak a VTE-t megelőző 15 nap valamelyikén. E betegekben a VTE esélyhányadosa (OR, odds ratio) a kontroll csoporttal összevetve 0,90 volt (95%-os konfidencia intervallum [CI]: 0,73–1,12), azaz nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. Ugyanerre az eredményre jutottak, amikor külön-külön vizsgálták azokat a betegcsoportokat, amelyekbe más-más módon juttatták be a tesztoszteront.

Az eredményt nem befolyásolták a potenciális zavaró tényezők sem (protrombotikus szteroidok, megesztrol-acetát, nem-szteroid gyulladásgátlók vagy antitrombocita szerek alkalmazása).

Hasonlók voltak az eredmények akkor is, ha nem a VTE-t megelőző 15 napban adott tesztoszteron hatását vizsgálták, hanem 30 vagy 60 napra növelték az időablakot.

Forrás: MedPage Today