hirdetés

A koszorúér-szűkület műtéti kezelése

A közelmúltban új eszköz került forgalomba a refrakter angina kezelésére, amely a sinus coronarius nyomásának növelésével javíthatja az iszkémiás szívizom vérellátását. Ennek kapcsán a New England Journal of Medicine áttekinti az angina műtéti terápiájának történetét.

hirdetés

A világ egyik vezető orvosi folyóirata, a New England of Medicine (NEJM) február elején közölte Stefan Verheye és munkatársai közleményét, melyben a refrakter angina kezelésére ajánlott új eszközt ismertetik. Az eszköz a sinus coronarius nyomásának növelése útján fokozza az iszkémiás szívizomzat vérellátását.

Az aránylag kis számú betegen végzett klinikai vizsgálat az eredmények szerint szignifikánsan javította azoknak a refrakter anginában szenvedő betegeknek a tüneteit, akiknél nem terveztek revaszkularizációt. Ennek kapcsán a folyóirat összefoglalja az angina operatív terápiájának korai eseményeit.

Claude Beck 1948 és 1968 között ezernél több betegen végzett coronaria sinus ligációt, a leírás szerint jó eredménnyel, de a módszer nem terjedt el. Az elmúlt évszázadban meglepően sok sebészi megoldással próbálkoztak a kardiológusok a szívizom vérellátásának növelése vagy az oxigénigény csökkentése útján. Az utóbbi végett a szív szimpatikus innervációját szimpatektómiával vagy alkohol injektálásával kikapcsolták, pajzsmirigyműtéttel igyekeztek az anyagcserét csökkenteni. Próbáltak friss vért is juttatni az iszkémiás területre a múlt század ötvenes éveiben az a. thoracica interna szívizomba történő beültetésével. Beck kiváltképp innovativ eljárásokat igyekezett kidolgozni: az epicardium felszínét megdörzsölve a legkülönbözőbb bővérű szöveteket fektette erre a felszínre, sőt sokféle irritánst szórt ide, melyekből a porított azbeszt tűnt a leghatásosabbnak.

A II. világháború megakasztotta Beck kísérletezését, de 1955-ben ismét továbblépett: először bypasst létesített az aorta és a sinus coronarius között, arteriolizálva a vénát és részlegesen lekötve a sinus distalist. A laboratóriumi eredmények jók voltak, de Beck elhagyta ezt az operációt, mert elfogadhatatlan (25% fölötti) mortalitással járt. A másik műtét a sinus coronarius részleges ligációja volt, az epicardium abráziójával, azbesztpor alkalmazásával, mediasztinális zsírral kiegészítve. Ez a véráramlást mérsékelten növelte, eléggé egyenletes perfúziót biztosítva. A sebész a 295 túlélő 32%-ánál „csaknem teljes anginamentességet írt le gyógyszer szedése nélkül”. Gondos ellenőrzés szerint „a 137 beteg mortalitása csak 13% volt a föltételezett 30% helyett”.

Ez az eredmény sok sebészt indított arra, hogy az angina terápiájában a műtéti megoldást alkalmazza. Beck egyik munkatársa 1956-ban leírta, hogy az USA területén 50 mellkassebész, valamint másik 20 kollégájuk Európában és Izraelben 1200-nál is több beteget operált. „Ezek a műtétek nem keltettek általános érdeklődést” – írták egy szerkesztőségi közleményben. A körülmények azonban gyorsan változtak. A coronaria-angiográfia terjedése azzal járt, hogy az intervencionális szívgyógyászat fejlődése hirtelen felgyorsult. A NEJM olvasói az egymást követő cikkekből értesülhettek a coronaria-endarterektómiáról (1958), a transzaortikus endarterektómiáról (1964), a sinus caroticus ingerlésről (1967), a coronaria bypass graftról (1970, 1977), a ballonos angioplasztikáról (1979), az aterektómiáról (1993), a coronaria-sztentről (1994), az intramiokardiális lézeres revaszkularizációról (1999), majd a trombusaspirációról (2013).

Az indikáció alaposan megváltozott. Beck annak idején figyelmeztette a sebészeket, hogy minél korábban operáljanak, „mert az előrehaladott betegség sebészeti szempontból gyakorlatilag reménytelen”. Most Verheye és munkatársai a szinuszredukciót a legsúlyosabb betegeknek javasolják fenntartani, akik már nem kerülhetnek angioplasztikára vagy bypass műtétre. Az igazsághoz hozzátartozik, s ezt Verheye is elismeri: a sinus coronarius redukció pontos hatásmódja „tisztázatlan maradt”.

A felsorolt módszerek meglepően jó klinikai eredményei legtöbbször kontrollálatlan megfigyelések, melyeket manapság sokan téves pozitív adatoknak tartanak, placeboeffektusnak, az érdekeltek lelkesedésének, a nem megfelelő kontrollnak tulajdonítanak. Abban mindenki egyetért, hogy az eddiginél jobban ellenőrzött vizsgálatokra volna szükség, akár ál-műtétek végzésével, amelyekhez Verheye és csoportja már hozzá is kezdett.

Dr. M. L.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.