A CT kontrasztanyag nem növeli a vesekárosodás kockázatát

A jódozott kontrasztanyagokat naponta sok ezer betegen használják a CT vizsgálatok, angiológiai vizsgálatok, radiológiai intervenciók során. A radiológiai kontrasztanyagok mellékhatásai sokrétűek, az egyszerű kellemetlenségtől (pl. viszketés) kezdve az életveszélyes mellékhatásokig. Előfordulnak késői allergiás reakciók, anafilaktikus reakciók, lokális szöveti károsodások, de az intravénás kontrasztanyagok egyik legismertebb veszélye a renális toxicitás. A kontrasztanyag által kiváltott nefropátia (CIN) a vesefunkciók azonnali romlásában nyilvánul meg (a szérum kreatinin 0,5 mg/l-nél (vagy 25%-kal) nagyobb mértékben emelkedik, ezért a mérsékelt, vagy súlyosabb vesebetegségben szenvedő betegeknél (valamint diabetesben, alacsony eGFR értékeknél, Waldenström betegségben, és számos egyéb kórképben) csak nagy óvatossággal alkalmazható, hiszen igen magas lehet a kockázat. A koszorúsér intraarteriális beavatkozásainál 14,5%-ban fordulhat elő CIN, de 1,3%-ban végstádiumú veseelégtelenség is kialakulhat. A nefropátia gyakoribb ionos, nagy ozmolaritású CT kontrasztanyagok használatakor. A CIN megjelenése nemcsak meghosszabbítja a beteg kórházi tartózkodását, de időnként halálhoz is vezethet.

A nefrogén szisztémás fibrózis (NSF) ritka szövődmény, a bőrben, tüdőkben, májban, szívben és vesékben fibrózus szövet felszaporodásával jár. A vizsgálat előtt adott kortikoszteroidokkal, vagy difenhidraminnal csökkenteni lehet a mellékhatások kockázatát.

Dr. Robert J. McDonald (Department of Radiology, College of Medicine, Mayo Clinic, Rochester, Minnesota) és munkatársai mellkasi -, hasi -, medencei CT-n átesett beteg adatait nézték át: a betegek fele kapott jódos kontrasztanyagot (n=10 673), a másik felét kontrasztanyag nélkül szkennelték (n=10 673). A régebbi megfigyelésekkel ellentétes módon a kontrasztanyagot kapóknál sem emelkedett az akut vesekárosodás (AKI) kockázata (OR: 0,94, 95%CI 0,83-1,07, p=0,38), és az esetleges vesekárosodás miatt szükségessé váló sürgősségi dialízisek kockázata sem (OR: 0,96, 95%CI 0,54-1,60, p=0,89). Nem volt különbség a radiológiai vizsgálatok utáni 30. napon mért halálozásban sem: gyakorlatilag azonos volt a mortalitás a kontrasztanyagos és a kontrasztanyag nélkül vizsgált betegcsoportok között (HR: 0,97, 95%CI 0,87-1,06, p=0,45). Bár az akut vesekárosodást szenvedett betegek jóval gyakrabban szorulnak dialízisre, vagy halnak meg, a kontrasztanyag mégsem tekinthető independens kockázati faktornak sem a dialízis (OR: 0,89, 95%CI 0,40-2,01, p=0,78), sem a halálozás szempontjából (HR: 1,03, 95%CI 0,82-1,32, p=0,63).

Az akut vesekárosodást szenvedett (AKI) betegek esetén 15,75-ször gyakrabban volt szükség dialízisre, és 4,50-szeresére nőtt a vizsgálatot követő 30 napon belüli halálozásuk, de ez független volt a kontrasztanyag használattól, vesekárosodásuk mértékét a már meglévő betegségük befolyásolta.  

Dr. Richard Cohan (Department of Radiology, University of Michigan, Anna Arbor) szerint „a kontrasztanyagok vesetoxicitása jóval kisebb, mint azt korábbi vizsgálatokban tapasztalták, azok tehát jóval biztonságosabbak, mint hittük”. Dr. Cohan részt vett a Dr. Davenport (University of Michigan) által vezetett vizsgálatban, melyben 17 600 beteget értékelésekor azt találták, hogy a kontrasztanyag preegzisztáló vesebetegségben szenvedőknél (eGFR 30 ml/min alatt) kissé növeli a veseelégtelenség kockázatát, de vesebetegségben nem szenvedőkben, valamint enyhe, vagy mérsékelt vesefunkció csökkenés esetén nem emelkedett a kockázat.

Az évtizedek óta fennálló véleményt – mely szerint a kontrasztanyagok növelik a kockázatot – leginkább a szívkatéterezések során intraarteriálisan adott vizsgálatok alakították ki, ráadásul azokban a vizsgálatokban nemigen volt kontroll csoport sem – enélkül pedig lehetetlen megmondani, hogy a kontrasztanyag milyen szerepet játszott a vesekárosodásban.   

Írásunk az alábbi közlemény alapján készült: 

Medscape Medical News